Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elengedjem vagy próbálkozzak? Bővebben lent.
Sziasztok, 28 éves ffi vagyok. 2 hete nőnapon a barátnőm, ahogy átadtam neki egy csokor virágot, szakított velem, 4 évig voltunk együtt. Voltak problémák, de én úgy gondolom, hogy közel sem olyan volumenűek, amik bármilyen szinten felvetik a szakítás gondolatát. Az előző évünk kemény volt, abból a szempontból hogy mind a ketten képzésre jártunk, nem volt szabad hétvégénk, engem a munkahelyen olyan szinten stresszeltek, hogy ráment az önbizalmamra. Némileg elhagytam magam, ősszel ő is nagyon megzuhant. Korábban is voltak hullámvölgyek, mindig kihúztuk egymást, 2020-ban is. Bő fél év alatt sikerült munkahelyet váltanom (a korábbi 2-3 hetes keresgéléssel szemben), idén februárban kezdtem az új helyen. Januárban államvizsgáztam, munka mellett készültem fel, ráment a karácsonyunk és a komplett január, de akkoriban úgy láttam, hogy Ő is örül ennek, majd az új munkahelynek. Valóban megrogytam az utóbbi ~4 hónapban, és most hogy van számomra megfelelő munkahely, meg van a diplomám, a fizetésem sokkal jobb mint korábban, a szabadságom nem az egyetemre megy el (utóbbi 4 évben mind arra ment), nem kell túlóráznom, neki is felfutóban van a szakmai karriere végre, egész egyszerűen kisétál az ajtón. Másnap már ki is vett egy lakást és elcuccolt, bár neki sem volt egyszerű.
Én nagyon szeretem, és 2 hét távlatából (tudom nem sok idő) meggyőződtem róla hogy szükségem van rá mint társra, mint nőre, mint emberre, mindenhogy. Nem rosszban váltunk szét, mielőtt költözött mondtam neki hogy ezt azért gondold még át légy szíves, én nem szeretném így kidobni az elmúlt éveket. Az volt a reakció, hogy nagyon sok dolgot szeret bennem, de vannak dolgok amik nem fognak változni, ő már 2 hete őrlődött a döntésen (ezt láttam rajta).
Harmadik fél nem merült fel, legalábbis én nem tudok róla, árulkodó jel számomra nem volt, nincs.
Érdemes lehet bármilyen szinten ragaszkodni hozzá, vagy kérdés szintjén beszélni a közös jövőről, azaz futni utána? Ti mit tennétek?
válasza:Ne fuss, de figyeld. Ha akciózik, akkor tudod a dolgod. Fog jelentkezni 1 hónapon belül. Mutasd, hogy bírod a gyűrődést.
Persze kérdés, hogy mivel verted ki nála a biztosítékot. Sajna, ha olyan az ok, akkor nem számíthatsz semmi jóra, de akkor be kell látnod, hogy a vonat elment és kereshetsz mást.
válasza: válasza:Nem könnyű kérdés, főleg mivel nem is világos, hogy neki mégis mi a búbánat baja van? Túlvagytok a nehéz időszakokon. Mire érthette vajon azt, hogy "vannak dolgok, amik nem fognak változni?". Talán célokra gondolt, amiket nem lát elérhetőnek veled? Ködös.
Ettől függetlenül szemetszúró amit írtál, hogy szükséged van rá, mint társra, mint nőre stb. Ez nagyon romantikus, kedves, aranyos stb ... és totál megértem, bennem is volt, hogy már megfogalmazódott ilyen. De rájöttem arra a tanulságra, hogy (főleg nem párkapcsolati partner) senki nem lehet olyan, hogy szükségünk van rá. El kell érnünk azt az állapotot magunkban, hogy mi a saját életünkben is megvagyunk, magunkban is boldogok tudunk lenni. És ehhez a boldog állapothoz fogadunk társat magunk mellé, akivel megoszthatjuk ezt, aki részesülhet ebből az életből.
Egy rendes megbeszélést szerintem kérhetnél, de készülj fel a lezárásra. A hozzáállásod legyen olyan, hogy ok ... lezárhatjátok (mert erőltetni nem jó semmit sem, csak olajat öntesz a tűzre), de akkor beszéljétek meg, hogy tanulságokat le tudd vonni, ne maradjon benned nyitott kérdés, és hogy le tudd te is zárni magadban. Mert jelenleg ködös az egész. Fontos, hogy őrízd meg a hidegvéred, érezze rajtad hogy nyugalommal és megértéssel fordulsz felé.
Tulajdonképpen igen, elhidegült, elfáradt. A kevés együtt töltött minőségi idő, ha együtt is voltunk vagy én, vagy ő volt lent, illetve demotivált az aktív programra. Ha éppen úgy volt hogy tudok "adni" akkor nagyon nagyon jól érezte magát, de ha nem akkor nagyon nem, és ez neki nem jó, több törődésre van szüksége. Teljes mértékben értem miről beszélt, én is benne voltam, nekem is rosszul estek, mondjuk ő nem mozgott olyan szinten a végleteken, mint én az utóbbi bő 1 évben. Csak az az érthetetlen számomra, hogy miért pont most mikor részemről minden (idő, anyagiak, lelki béke, önbizalom) adott ahhoz, hogy folytassuk normálisan. Valahogy akkor kezdődött ez, miután a volt munkahelyemen elkezdtem dolgozni. Csak nekem is időbe telt mire felismertem a helyzetet hogy váltanom kell. Egyébként a kapcsolatunk első 2 évében neki volt, a kapcsolatunkra és az Ő önbizalmára hasonlóan kiható munkahelye. Motiváltam a váltásra és segítettem neki, most ő is segített, 2020. decemberben még munkahelytől függően fennállt egy másik városba költözés esélye, végül nem jött össze. Nagyon be volt zsongva, határozottan pozitívan állt hozzá. Viszont mikor februárban kezdtem az új munkahelyen én feldobtam egy városon belüli közelebb költözést, arra már azt mondta, hogy jelenleg nincs olyan állapotban a kapcsolat, hogy költözzünk, és újra összeköltözzünk.
Azt értem hogy mi volt a problémája, de azt, hogy az ezeket kiváltó okok teljesen eltűntek az életünkből az utóbbi hetekben, és kisétál az ajtón, nem látom át, tekintve hogy nem egy fél-egy éves időtartamról van szó.
Nekem picit úgy tűnik, mint ha én elfogadtam volna Őt úgy ahogy van, Ő pedig engem nem tudott elfogadni, csak megszeretett és reménykedett a változásban, és eddig tudott kitartani.
válasza: válasza:"nagyon sok dolgot szeret bennem, de vannak dolgok amik nem fognak változni"
Bármi is legyen az, ami nem fog változni, azért szakított. Sajnos ezt el kell fogadni. Sokkal jobb ez így, mintha házisárkány üzemmódba kapcsolt volna, hogy ő téged csak azért is megváltoztat. Valószínűleg nem voltak azonosak az igényeitek és az értékrendjeitek, ő pedig belátta, hogy egy felnőtt ember megváltoztatására nagyon kevés az esély, és jogunk sincs hozzá.
Mondtad, hogy mindig voltak hullámvölgyek. Nos, ha minden a hullámvölgyek vannak, az édeskevés. Oké, hogy megoldjátok a problémátokat, de akkor sem tűnik ez boldog kapcsolatnak. 4 év sok idő, de egy egész élethez képest kevés.
#4 Azt amit írtál, hogy magunkban legyünk boldogok és ez mellé keressünk társat akivel megosztjuk, mikor elkezdtük a kapcsolatot, nálam teljes mértékben jelen volt. Pont Ő mondta nekem folyamatosan, hogy egy kapcsolat nem erről szól, nem te meg én, hanem mi, és úgy megyünk előre. Mire úgymond "betörtem" jó 1 év volt, utána szárnyaltunk, tényleg jó volt.
#8 Rengeteget változtam, pont azért mert vele voltam. Valószínűleg ez "kevés" volt, vagy lassú. Azóta próbálom keresni a baráti társaságaimat, és minden egyes alkalommal azzal szembesülök, hogy én már teljesen másban voltam, vagyok mint ők. Még is náluk lesz 3 eljegyzés a nyáron. :) Az utóbbi időben valóban nem voltunk boldogok, de megállapodtunk abban, hogy most beletesszük az egyéb dolgainkba az energiát, hogy minél előbb szintet lépjünk mind anyagi, mind párkapcsolati szinten.
Valószínűleg egész egyszerűen számára lassú volt ez a folyamat, belefáradt.
Minden esetre köszönöm a hozzászólásokat, jókat írt mindenki, talán racionálisabban tudok hozzáállni. Futni nem fogok utána, de még egy beszélgetést beiktatok ami alapján lezárom a dolgokat magamban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!