Jogosan erzem azt, hogy kicsit jobban is beszallhatna anyagilag a ‘kozosbe’? Vagy ertekelhetne, hogy mondig en latom ot vendegul?

van egy srac, akivel mar egy ideje talalkozgatunk. hetkoznap mindketten elfoglaltak vagyunk, altalaban a hetvegeket tolti itt nalam, 2-3 napot egybefuggoen.

ilyenkor ertelemszeruen az en dolgaimat hasznaljuk, mindenfele tisztalkodasi szerek, wc papir, akarmi, en fozok neki reggel kavet, adok melle valami kekszet, mindig van nalam valami bor vagy udito stb., tehat vendegul latom rendesen.

az etkezeseket altalaban felesben oldjuk meg, egyszer o fizet, egyszer en, neha szokott hozni valami ragcsat, csokit, alkoholt, de ennyi, nalam ezek alapbol is mindig vannak, es mindenbol a jo minosegut, dragabbat szoktam venni. ha megjegyzi, hogy valamit szeret, en mindig megveszem neki ‘meglepinek’.

szoval nem akarok anyagias lenni, de kicsit ugy erzem, tobbel is beleszallhatna a kozosbe, ha mar heti szinten napokat itt van nalam, mosok, takaritok, mosogatok, rendet rakok utana stb. nem ugy ertem persze, hogy fizesse ki a wc papairt, hanem mondjuk neha meghivhatna meg pluszban erre-arra, azon kivul, hogy felezzuk a kajat, vagy hozhatna valami apro ajandekot, meglepetest.

egyebkent jol kojovunk, nem sok konfliktus van koztunk, de nekem ez kicsit fura, olyan lehuzosnak erzem, hogy mindig mindenbol en teszek bele tobbet a dolgokba. de tul anyagias sem akarok lenni, de jol esne neha egy kis plusz, nem feletetlen a penz miatt, hanem a gesztus, hogy ertekeli, hogy en vendegul latom mindig.

(jelenleg o a szuleivel el atmenetileg, az nem opcio, hogy hozza menjek.)