Mit gondol meddig lehet elvilselni amit csinal? (hosszu)

Engem sajnos ugy neveltek, hogy a no dolga haztartast vezetni, gyereket nevelni, stb, ez bennem maradt, igy eltem parkapcsolataim. Mostani parommal van egy kozos gyerekunk, mikor megszultem igert fut-fat ebbe-abba segit. Nem lepodtem meg mikor ez a lelkesedes ket het mulva alabbhagyott, nem ez a lenyeg.

Miota megszultem vettem eszre, hogy milyen is valojaban. Talan bantalmazo. Csendel buntet ha valami nem ugy megy ahogy o akarja, mindenert en vagyok a hibas, miert nem tudom kitalalni a gondolatait, miert bsztatom mikor egesz nap a gep elott ul. Ha ideges lesz uvolt, csapkod, dobal, le se szrja ha alszik a gyerek felette ordibal. Masok elott ugy megtudja magat jatszani, hogy orom nezni. Teljesen az ellenkezojet mutatja az itthoni viselkedesenek. A haverjai elott is siman leorditja a fejem es en vagyok az idegbeteg... Nem birja a piat, ezt tudja o is, megis sikerul egy vagy ket henetne egyszer ugy bebsznia, hogy en szegyenlem magan helyette. Azert is en vagyok a hibas mert szova merem tenni, hogyha iszik, hogy eleg lesz mar. De a haverok velemenye meg az o kedvukbe jarni mindig elorebbvalo, mint mi. Ha mar besokallok es erejesen raszolom, hogy mostmar hagyja abba legyszives a nyomkodasaat a telefonjanak es nezzunk egy filmet vagy valami, inkabb elalszik, hiaba olyat nezunk direkt, ami allitolag tetszik neki. Ez van az evesenel is.. Bele doglene kb hamaganak kene kajat csinalnia, mar larszor megtettem, hogy nem foztem mert osszevesztunk, ha nem elaludt nagykepuen olyan retkek csinalt a konyhaba, hogy takarithattam utana, majd nagy kegyesen mknt egy kiskiraly "na mostmar tudok vegre enni".

Annyi dolga van, hogy talalja ki mit akar enni vacsorara, de ma mar ezt is nehezmenyezte, hogy milyen mar o neki nincs kedve kitalalni hogy mit egyen, eszik amit elerakok. A gyerekhez sose kel fel, a szules utani gyermekagyi szomorusagomra azt mondja ilyen nincs en csak vergodok meg mindig hisztizek mindenen.

Semmirol nem beszelget velem magatol, ha kerdezem is par szoval lerendez es megy bele a telefonba, vagy a szamitogepbe.

Tudom,en vagyok a hulye hogy eddig is turtem neki, de nem tudok hova menni, meg még mindig hiszek abba, hogy megvaltozik. Talan azert hiszek benne, mert mar bocsanatot ker, nem tudom. Mindig mondja, hogy egy istenno vagyok neki, sose akar elhagyni en vagyok elete szerelme. De azt tudom, hogy ez a gyereknek nem hianyzik.

Lepnek, de felek, nagyon szeretem ezek ellenere is, mert karpotol valamivel utana. Nagyon nem jo igy, hogy lehet sajat magamat felebreszteni?

Egyszeruen ugy erzem, hogy ez nem en vagyok, el vagyok keseredve a tehetetlensegtol.