Összevesztünk a párommal, és nekem támadt. Ti elmondanátok a közelieknek, hogy miért rohansz el otthonról? Holnap reggel elköltözöm, a többit később megoldom. Az ő családjával is jóban vagyok, azoknak elmondjam, vagy ne?

Hazajött melóból, és hajba kaptunk. Már 1-2 hete nagyon vitás volt a hangulat, de ma este szó-szót követett, és nagyon összevesztünk. És akkor hirtelen nekem támadt. Korábban sosem emelt rám kezet, meg se legyintett, semmit, de most... Először leütött, aztán mikor felálltam, már a korábbi témát feledve, kiabálni kezdtem, hogy hogy merészelte.. De amúgy nagyon meglepődtem, el se hittem, hogy ez a mi kapcsolatunkban történik... Mint ha nem is ő lett volna, még az is átsiklott a fejemen, hogy bevett valamit... De nem, tiszta volt, sose részeg vagy drogos... Ez ő volt... És akkor mikor mondtam, hogy hogy tehetett ilyet, láttam rajta bűntudata van, de veszekedtünk tovább, és akkor durván ellökött, hogy elvágódtam, nekiestem a bútoroknak, lesodortam egy csomó mindent. Ahogy felálltam a törmelékek meg leesett tárgyak közül nagyon dühös voltam már, úgy éreztem ezzel megpecsételte a kapcsolatunk sorsát, innen már nem lehet visszaút... Kiabáltam vele, sírtam, én is lökdöstem, de ő nem esett el, csak hátra lépett egyet-egyet. Akkor már elkezdett nagyon bűntudatos képet vágni, már nem kiabált csak hallgatott, mondogatta hogy sajnálja... De mondtam neki nem érdekel, ezzel véget vetett a kapcsolatunknak, de még milyen csúnya, és végleges véget... De ma még itt kell aludnom. Ő most kinn alszik a vendégágyon, én meg a hálóból írok.