Ha nem a párommal van a baj?

Pontosan így vagyok. De nálam már hónapok óta tart, talán már egy éve is. Hullámokban felerősödve meg kicsit elcsendesedve. Én sem csak férjem társaságát nem kívánom, de senkiét. Családot alig hívom, ha megcsörren a telefon, kelletlenül veszem fel, barátokat nem keresem. Sokszor nem csak jobban érzem magam itthon egyedül, de ha férjem itthon van, beszélgetni sincs kedvem vele. És nem érzem, hogy rossz kedvem lenne. Sőt! Nagyon jól vagyok, nagyon jól érzem magam a kis csendes egyedüllétemben. Jobb kedvem van mint mikor itthon van férjem. És tuti, hogy nem ellene szól a dolog.

Én sem tudom mi lehet ez, és meddig tart még. De már unom. Tudom, ez abszurdan hangzik, de valóban unom, hogy várom mikor megy már dolgozni férjem, meg azért én nagyon szerettem beszélgetni, barátokkal lenni, fecserészni, akár személyesen, akár csak telefonon.