Párkapcsolaton belüli féltékenység. Elmesélitek a ti történeteket?

Exem volt, de Betegesen féltékeny.

Beleszolt az öltözködésbe, ffi társaságban nem mosolyoghattam mert sorolhatnám.

De amugy nagyon jo pasi aki után szaladnak a nők. Nem értem miert volt ennyire önbizalomroncs, vagy mibol eredhetett ez.

Aztán mikor ki kellett menjen külföldre, mert házra gyujtöttunk, szinte majdnem kinyirta magát a tévképzetei miatt, folyamat veszekedtunk telefonban, mikor hazajött egy hetekre olyanokbol csinált balhét hogy sminkelek (rozsaszin labello volt csak rajtam!!)azaz biztos pasizok is szerinte mig kint van.

Ahogy telt mult az idő, ő viszont flörtölt másokkal és nyitott masokra mindezek mellett.., igy eltelt nem is tudom hány év mikor idegileg kezdtem tönkremenni de teljesen.

Szeretetet, egy jo szot soha nem kaptam, csak a dühöt, hiányzott már egy ölelés is, egy kedves pillantás is, szinte állandoan sirtam volna szomoruan(de soha nem sirtam!), azt hittem belehalok.

Már mindketten a végét láttuk a kapcsolatnak és egy ettermi vacsora alatt mikor majdnem megfolytottuk egymást egy kanál vizben, ki is lett mondva hogy vége.

De azután jöttek ezek hogy de amugy egyikünk sem bir kiszállni mert amugy szeretjük egymást de egyutt nem megy ezt be kell valljuk magunknak.

És amiert ő probalt nyitni másra, meg a fentiek miatt is, és már ugy éreztem magam mentálisan hogy "haldoklom", es akkor jött egy teljesen ismeretlen srác az életembe, és nem is tett semmit egyáltalán, csak egyszer ahogy beszélgettunk sima hetkoznapi dolgokrol, spontán felkapott felemelt megpördült velem, az ölébe ültetett és megcsókolt.

És akkor és ott nekem ez leirhatatlanul jol esett olyan jól, hogy majdnem beleszédültem elájultam, élet szállt belém, kb 200 as vérnyomás, tiszta erővel akartam őt és nem voltam a földön.

És akkor az exem mintha érezte volna kezdett keresni, és en csak annyit mondtam a teloba neki hogy most én is azt csinálom amit te csajokkal mellettem.

És akkor hogy nem volt elég hogy betegesen őrülten féltékeny alapbol is, de erre már pofátlanul okot is adtam neki, joformán azt sugallva hogy meg is csalom, akkor és ott olyan erővel érezte azt hogy ebből ő kiakar szállni, hogy neki nem kell egy r.banc, de ez mellett a másik énje féltékenységében meg is ölt volna ugyanakkor, és olyan hatalmas sokkon ment át, hogy a racionalitással hogy ez nem jo kapcsolat, képes volt arra hogy leküzdje önmagát, a féltékenységét és elengedjen és lezárjon, és hátat forsitson.

Azota is csodálom őt ezért hogy saját magát képes volt leküzdeni!!

"

Önmagunk ellen küzdeni a legnagyobb küzdelem. Önmagunkat legyőzni, a legnagyobb győzelem. (Galilei)"

Nekem ez egy hatalmas csoda! Én önmagamat még soha nem voltam képes leküzdeni.

*ja én féltékenységet ugy győztem le amikor már rémálmaim voltak és álmomban is bőgtem és sirva ébredtem es totál kikészültem, egyszeruen önvédelemből határoztam azt el, hogy NEM nézem a teloját, a gépét, semmit tovább soha de soha.

Olyan sokk volt hogy en azota uj kapcsolatban sem vagyok hajlando arra hogy gyanus jeleket keressek. Én meg akarok élni és jol megélni egy kapcsolatot, kitiltom az életemből ezeket.