Mi a helyes ilyen helyzetben?

Mik azok az említett párkapcsolati problémák pontosan? Mi miatt nem működik, mik hiányoznak? Miért vagy szomorú otthon, miért nem tölt fel az együttlét, mi miatt nem akarsz a pároddal időt tölteni? Miért taszít téged (ha így van)?

Ezeken először tételesen át kell rágódni, rájönni lehet-e rajtuk dolgozni, és ha igen, együtt átbeszélni milyen módokon tudtok mindketten faragni rajtuk. Beszélned kell majd a pároddal mindenképp, de normálisan megfogalmazva a gondokat, a benned lévő érzéseket, gondolataidat. Ha csak odaállsz elé nyűglődni, bizonytalanul, félve, azt sem tudva mi történik, időt húzva és topogva, annak egy hosszan tartó szenvedés lesz a vége, aminek a levét a gyerek issza meg.

Ugyanez ha ilyen formában együtt maradtok; lehet látod őt minden nap, de sajnos nem ez a lényeg - ő érezni fogja hogy nem stimmel valami (és egyre inkább a párod is), nem lesz mögötte érzelmi biztonság, a szülei megfelelő hálója, csak hazugságok. Rosszabb esetben egymás marása idővel, aminek szintén az egész életére ható negatív hatása lehet. Az önzőséget abszolút hátra kell tenni ebben a kérdésben és a gyerek érdekeit nagyon erősen nézni.

Csak akkor tudod megoldani , ha beszélsz vele. Ha nem beszélj a távolság még tovább fog nőni.

Először azt gondold végig mi a probléma gyökere, mi vezetett ide. Ezt érdemes közösen feldolgozni.

Ami fontos, ne várj gyors sikert. Sok beszélgetés és több hónap eredménye lehet a megoldás.

Az is tud segíteni , ha időnként a gyereket le tudjátok adni és tényleg csak kettesben lenni.