A párom nem tartja fontosnak, hogy jó kapcsolatot ápoljunk egymás családjával. Mit tegyek?

Semmit nem tehetsz ellene.

Ő nem tartja fontosnak, te igen.

El tudod ezt fogadni együtt tudsz így élni vele vagy nem?

Hat, mivel azt mondtad szakitani nem fogsz ezert maradt a masik tanacs.

Fogd be a szadat es turj

Nálunk a parom anyja még a szexualis dolgainkrol tudott mert kitargyalt neki a fia..

Cseréljünk ha neked ennyire fontos a csalad. En epp megutaltam

Két teljesen ellentétes álláspont. Vagy felnőtt, intelligens emberként kezelitek, és mindketten hoztok áldozatot a másik kedvéért, vagy egyikőtök borzasztóan fog szenvedni attól, hogy rá van kényszerítve a másik akarata.

Ha viszont azt is korlátozni akarja, hogy ne csak neki ne kelljen menni, hanem te se látogasd a szüleidet, akkor tényleg érdemes lenne elgondolkodni a szakításon.

Nem mindegy, hogy az első 2 hónap alatt volt ott csak egyszer, vagy 12 év alatt.

Ha jól értem, otthon laktok mindketten ki-ki a maga szüleivel?

Hány évesek vagytok?

Mennyi ideje vagytok együtt?

Beszélgessetek arról, hogy kinek miért fontos vagy kevésbé fontos a család, miben nyilvánul ez meg (naponta beszéltek/minden hétvégén fix a vasárnapi ebéd náluk/ha baj van, kérdés nélkül segítenétek a jelenlétetekkel/pénzzel/együtt ünnepeltek...stb.), úgy általánosságban mit gondoltok a család értékének. Mi az a helyzet, ami már túl sok lenne nektek, és miért? Hogy képzelnétek el a családi kapcsolatokat egy házasságban? Szeretnétek-e saját családot, és mi az elképzelésetek azzal kapcsolatban?

Hallgassátok meg egymást, tartsátok szem előtt, hogy a másik véleménye pontosan ugyanolyan igaz, mint a sajátotok, próbáljátok megérteni az okokat mögötte. És az egészet kezeljétek fenntartásokkal, mert (különösen, ha nem egy sok éves kapcsolatról van szó, kész személyiségekkel) idővel változni fogtok, mind a kapcsolat, a viszonyotok, és akár a korotok miatt is. Ezekhez a tényezőkhöz igazítsátok a beszélgetést is, egy pár hónapos kapcsolatban, ahol mondjuk épphogy csak elköltözött valamelyikőtök a szüleitől felesleges azzal indítani, hogy "mi lesz majd, ha házasok leszünk, milyen gyakran megy majd a gyerek anyádékhoz?", mert erre úgysem fogtok tudni választ adni. Ilyenkor érdemesebb még csak általánosabban, nagyvonalakban beszélgetni az elvekről, akár nem is nevesítve, hogy "majd ha én leszek a házastársad", hanem általánosságban, "mit gondolsz, egy házaspár...", "ha te egyszer majd házas lennél..."

(Tudom, a kérdésben semmi sem utalt rá, hogy a házasság valaha is tervben lenne, csak ezzel volt a legegyszerűbb megfogalmaznom a mondanivalóm.)

Nagyon nem értek egyet azzal, hogy megszoksz vagy megszöksz, de semmiképpen sem szólhatsz egy szót sem. Szerintem egy kapcsolatnak nem így kellene működnie, és nem is működhet így. Elkerülhetetlen, hogy legyenek olyan témák, amikben kezdetben nem azonos a nézőpontotok. Két külön ember vagytok, külön történettel, más tapasztalatokkal. Viszont ahogy összekovácsolódtok, tanulhattok egymástól, hathattok egymásra, felesleges az első különbségnél rugalmatlanul becsapni az ajtót.

A konkrét esetben például a leírásod alapján részéről előnyös, hogy a maga ura, a veled való kapcsolatát nem hagyja mások által befolyásolni, veled alkot egy szorosan csapatot. Részedről előnyös, hogy hiszel a környezet segítő erejében, valószínűleg mersz segítséget kérni, ha kell, így nem maradtok egyedül. Ketten együtt pont meg tudnátok találni az arany középutat.