Leélnél egy életet úgy, hogy máshoz húz a szíved, vagy csak szabad lennél, de családos emberként inkább elfelejted, hogy nem csak szülő vagy, hanem szerelemre vágyó ember?

Nem hiszem, hogy javulás lesz. Egyik részed megfullad, de a másik kötődik.

De már csak a megszokáshoz. Szereted a társad de már mint csak szülőt vagy barátot. Szexuális élet meg olyan, amilyen, és így pont egy alappillére nincs meg a kapcsolatnak

7-es, meddig vártál rá? Szerinted ő szeretett? Mert fel nem fogom, hogy oda hogy megy vissza, ahonnan már rég kivágyott. Egy hosszú távú szerető sosem ok, csak okozat, nem létezik, hogy szép házasságba ment vissza.

De legalább,te nem nézted olyan önzőn. Sokan még felnőtt fejjel is a szülőket hibáztatják, mert a kedvükért nem színészkedtek még évtizedekig. Nekem is el kellett volna válnia a szüleimnek. De nehéz kérdés ez a gyerek téma. Mert egy nő könnyebben mondja, általában nála marad. De férfiként nehezebb megélni. Mégis ott van, hogy várni míg felnő és ötven-ötvenöt évesen keresni a boldogságot? Lehet persze, sosem késő, de addig? Csak marad a színészkedés, álboldogság és az, hogy pótoljuk a hiányokat mással. Gyerekkel, munkával, szeretővel. Ott meg lehet még nagyobbat szívsz, mert rájössz mi hiányzik, és még azt is dobhatod