Mi a megoldás, ha a párom nem akarja engedni, hogy befejezzem az egyetemet?

28 éves vagyok, 20 évesen kezdtem az egyetemen, de megcsúsztam vele, majd amikor már csak 1-2 tárgyam + szakdoga lett volna hátra, abbahagytam végleg. Éppen haláleset történt a családban, és mellé még anyagilag is összeomlott a család, szóval sürgősen el kellett mennem teljes munkaidőben dolgozni.

A párommal 2 éve vagyunk együtt, 1 éve együtt is élünk.

Most jutottam el oda, hogy nagyon zavar, hogy színvonaltalan irodai kulimunkát végzek, nem tudok ebbe beletörődni, és nagyon hiányzik, hogy abban a szakmában dolgozhassak, amit eredetileg tanultam. écs csináljak valami olyat, amivel hozzátehetek a világhoz. Jelentkeztem újra az egyetemre, és ha felvesznek, akkor beszámíttatom az elvégzett tárgyaimat, és 1-2 féléven belül le tudok diplomázni.

A párommal közöltem ezt, és azonnal kiakadt, hogy vele nem beszéltem meg, és hiába nincs szó arról, hogy otthagynám a munkahelyem a tanulás miatt, sem arról, hogy tandíjat kellene fizetni, egyszerűen hallani sem akar a dologról. Szerinte erről én már lecsúsztam, és visszataszító, hogy mások erejükön felül teljesítenek és időben elvégzik sokkal rosszabb háttérrel is mint én, én pedig a 20-as éveimet végigvergődve szenvedek össze egy diplomát 30 éves koromra, és erre még büszke is akarok lenni majd rá, és különben is, senki nem garantálja, hogy most majd nem hagyom megint abba. Szerinte szembe kellene néznem azzal, hogy elrontottam, nem éltem a lehetőségekkel, hiába toltak a fenekem alá mindent a szüleim, és tessék csak szépen dolgozni olyat, ami jut. Olyat is mondott, hogy az is kicsit visszataszító, hogy nő létemre ilyenek fogalmazódnak meg, hogy valós karrier, magas szintű diploma nélkül egy kulimunkás senki vagyok, lassan 30 évesen mégis mit akarok, miért nem a családon jár az eszem, meddig akarok még szórakozni.

Az a durva, hogy soha nem volt egyetlen hasonló beszólása sem, igazából a 2 év alatt alig volt konfliktusunk, de most meg már ott tart a dolog, hogy ha nem törlöm a jelentkezésem, akkor mehetek is már holnap, ahová akarok, mivel az ő lakásában élünk, ő keres többet, és ő ebben az egészben nem támogat.

Hogyan lehetne dűlőre jutni? Van valami tanácsotok?

Az kizárt, hogy töröljem a jelentkezésem, az nem opció, hogy ne vigyem véghez, amit terveztem, el fogom végezni az egyetemet.

Valahogy meg lehetne egyezni, vagy semmi értelme már az egésznek?