Miért gyakori a "nincs ló, a szamár is megteszi" mentalitás?

Mert minden emberben ott az ösztönös vágy a társra, a családra, a valahová tartozásra.

És mert Magyarországon önerőből esélytelen egyedül lakáshoz jutni, és akkor az ember már inkább van egy közepes kapcsolatban, mint éli a mamahoteles lúzer vagy az albérletrabszolga életét.

Véleménykomment következik, kéretik nem acsarogni!

Az emberek (főleg a férfiak) többsége egy bizonyos kor után már megtanulja, hogy milyen lehetőségei vannak az életben, mennyire nyerő a húspiacon. Ez alapján pedig inkább maradnak a helyükön, mert tudják, hogy úgyse lenne jobb.

Én például egy 30 éves, átlagosan vonzó, átlagosan kereső pasas vagyok. Lakásom nincs, és mivel nincs se örökségem, se pénzes családi hátterem, ezért nem is lesz.

Ezekkel a paraméterekkel én azért már megtanultam, hogy mire számíthatnék az életben. Ha elhagynám a páromat, akkor:

- vagy haza kellene költözni anyukámhoz (és azonnal vesztes lennék a világ szemében!)

- vagy albérletbe kéne mennem (és egy végtelen reménytelen mókuskerékben élhetnék tovább).

Azt is tudom, hogy olyan nőre, akivel erős a kémia, megvan a személyiségbeli összhang, aki jellemre, erkölcsileg és célokban is passzol... Nos olyanra nincs esélyem.

Akkor már inkább maradok a párommal, akivel bár nem olyan erős a kémia, de jól megvagyunk, egymás mellett állunk, stabilitást nyújtunk, barátként is passzolunk és tudom, hogy ő anyaként is kitűnő lesz. Továbbá meg van oldva a lakáskérdés és is.

Nem kergetek naív álmokat, hanem megbecsülöm amim van.

Szerintem ilyesmi gondolatmenete ösztönösen vagy tudatosan minden embernek van.

Hát ezért maradunk annyian langyos vízben!

Most félretenném a közös lakás, albérlet, gyerek részt. Inkább azokról írnék, akiket ilyen jellegű dolgok nem tartanak össze, mégis a másik mellett maradnak. Szóval, pár példa.

- Elég gyakori szerintem, hogy az első vagy az első nagy kapcsolatban sokáig benne ragadnak az emberek. Szerintem, ez valamilyen szinten érthető sokaknál. Ott van valaki, aki rengeteg fontos dolognál ott van, évek óta és ott vannak a kétségek, hogy lesz e más. Vagy lesz e újra ilyen.

- Meglepő, de sokszor látok olyat is, hogy a másik tényleg jó, csak az érzelmek múltak el és (sokszor jogosan) fél az egyik fél, hogy nem talál olyan jót.

- Sokan meg azt is tudják, hogy csak az van épp velük, aki jutott. Szomorú, nem szomorú, a társas magány szerintem is szörnyű tud lenni, de sok embernek ez még a semminél is jobb.

Ahhoz, hogy egy kapcsolat hosszútávon is forró és tartalmas legyen, mind a két félnek eléggé magas szintűnek kell lennie - és az a baj, hogy ez ritka.

Ismerek egy negyvenhez közelítő párt, akik már több, mint tíz éve vannak együtt és még mindig nagyon kiváló lehet a kapcsolatuk.

A férfi: menő foglalkozása van, egy rakás pénzt keres. Jóképű, tesztoszteronnal teli vagány fickó.

A nő: bájos, babaarcú, vonzó csaj, megvan benne a bájosság illetve a gyengéd női vonzerő, amit imádnak a férfiak egy hosszútávú kapcsolatban.

Jól felszerelt családi házban laknak, jakuzzival és mindennel, ami kell. Anyagi problémájuk sosincs, amit akarnak, meg tudnak venni. Évente többször eljárnak wellness-ezni, többször voltak már külföldön búvárkodni stb.

Szóval érted... ÍGY tényleg forró és tartalmas lesz egy kapcsolat hosszútávon is. De most az átlagos férfi a közepes jövedelmével egy panelban lakva a neki kijutott max középkategóriás nővel mit tudna kezdeni? Előbb-utóbb törvényszerű, hogy a kapcsolatuk langyos és unalmas lesz!

Erre egyértelmű a válasz :

1. Mert néha belefáradunk a tökéletes megkeresésébe.

2. A tökéletes nem biztos h pont ránk vágyik.

3. Ezért megelégszünk a kevésbé jóval mert hát ugye valaki kell.

4. Addig meg jó a szamár is míg nem találunk lovat.

Két lehetséges oka van

1. Hogy az illető nem bírja az egyedüllétet és nem szereti magát annyira, hogy felvállalja, hogy inkább még keres, és jut neki jobb. Szánalmas

2. Házas. Szeretőként mondom, sokszor voltam az. Nem vált, mert nincs miből. Lenne más, soknál még több lehetőség is, de nincs miből megoldani. Benne ülsz egy tíz éves fos házasságban, de ha válszz lakás fele lesz csak a tiéd és ha még gyerek is van, még nehezebb. Na ide kell extra bátorság

De őszintén sok ember egyszerűen gyáva élni.

"Gyáva élni"

VS

"Szeretőként mondom, sokszor voltam az"

És akkor te nevezel másokat szánalmasnak?