Csak nekem fáj, ha valakivel nem szimpatizálok, és a párom nem látja a miértjét ergo nem ért meg, és nem tudunk erről beszélni?

Nem bántásból, de ez tényleg ilyen túlérzékenység-hisztizés keverék, ezen kellene egy kicsit dolgoznod. Magát a problémát értem, hogy azt érzed mintha nem érdekelné őt az, amit mondasz neki, de érdemes megvizsgálni, hogy milyen helyzetekben érzed ezt tőle. Egyáltalán van hogy reakciót kapsz tőle, értelmes, érdemi beszélgetések közepette? Milyen témáitok vannak, mennyit panaszkodsz neki? Mennyire nyílik meg neked, mondja meg a véleményét? Vagy mindig lapít? Azért ezek is fontos dolgok.

Magán a szituáción pedig ha túlnézünk, akkor a barátodnak attól mert neked nem köszönnek, még az az érdeke, hogy jó kapcsolatokat ápoljon a munkahelyén, pitiáner dolgokon való veszekedés helyett. Ráadásul ugyanolyan felnőtt vagy, neki ehhez semmi köze. A te kapcsolatod rossz ezzel az emberrel, nem az övé, tehát neked kellene lerendezned vagy valamit kezdeni vele (akár csak ignorálni, ha az a döntésed).

#11 Még annyi kimaradt, hogy az nem gond hogy beszélsz róla, de nem mindegy milyen formában adod elő, milyen gyakran tálalsz hasonló dolgokat és mit sugárzol magadról közben.

A kommenteid alapján az jön le, mintha azt várnád hogy majd ő megoldja a problémát (jelen esetben egy teljesen apróságot), nem érződik az önállóság rajtad. Ez is lehet egy fontos pontja a kapcsolatnak, ami egyfajta érdektelenséget okoz a részéről, de nem ismerünk titeket.

A férfiak máshogyan gondolkodnak. Ő ezen nem akad ki, lehet, hogy természetesnek véli ezt a bedobós stílust, vagy ismeri a szokást, sőt. jónak tartja ezt a stílust, mert legalább nem kell félnie egy esetleges feléd irányuló bepróbálkozótól.

Amúgy neked meg el kell fogadni, hogy nő vagy oké, de nem mindenki akar veled beszélgetni, kommunikálni, esetleg barátkozni. A munkahely egy kényszerhely, nem bariközpont. Tehát érzékeny vagy.