Férfiak mesélnétek mi a véleményetek a "..nem vakságot fogadott.." kifejezésről?

Tudom - tudom van baj a toronyban.

Tudom, hogy nem vagyok egy nehézbombázó kategória , csak egy átlagos, ápolt nő vagyok. De miután a párom ezt tudtomra is adta, és egy történettel akarta szemléltetni, hogy "neki így is jó vagyok" , azóta az amúgy is nem túl nagy önbizalmam elveszett.

Az eset pedig: látott egy fullos nőt az utcán akivel összeszemeztek, és jól beindult rá, de mégis velem van ettől, és ezzel bizonyítja, hogy neki nem a kinézet a fontos.

HURRÁÁÁÁ ....

Tudom, hogy nagyon sokat tudok neki nyújtani, gondoskodó vagyok, és mellette állok, és ezért nagyon szeret.

de konkrétan falra mászok az ilyenektől, hogy nekem így is jó vagy, meg elfogadlak, meg nem a kinézet az első.

Ezek a szövegek engem nem nyugtatnak meg egy ilyen helyzet után, sőt, azt sugallják: ronda vagy, de ezzel meg tudok barátkozni, mert amúgy meg élvezem a személyiséged és azt szívesen élvezném a továbbiakban is, ne félj, nem számít nekem, hogy csúnya vagy.

Szerintetek túl nagy jelentőséget tulajdonítok a külsőnek ? Nem kéne foglalkoznom vele, hogy nem feltétlen a külsőmért van velem, és fogadjam el, hogy mindezek ellenére engem választott? Vagy hagyjam, akármennyire is fájdalmas, és várjak arra az emberre, aki ilyen átlagosan is gyönyörűnek lát, és ezt érzem is mellette?