Mennyire normális beszūkülni a párkapcsolatban? Mennyire hanyagoltátok a korábbi életeteket?

Mennyire normális - semennyire

Mennyire hanyagoltam - nagyon, szinte teljesen

Meg is lett az eredménye és már bánom.

Nem normális, attól még, mert párkapcsolatban vagy, nem szűnsz meg különálló embernek lenni. Én nem hanyagoltam a korábbi életemet, nyilván más jellegű programokat csináltunk mint szingliként, de azért igenis találkoztam és beszélgettem ugyanúgy a barátaimmal, a családommal, néha jött velem a párom néha csak egyedül mentem, de megtaláltam azt az arany középutat, az egyensúlyt, ami még egészséges.

A "beszűkülés" a gyerek születése után érkezett, bár az sem érintett olyan mélyen mert kb mindenkinek akkoriban jött a baba a társaságban is, mint nekünk, szóval nem volt olyan drasztikus különbség az életünkben.

Azokkal távolodtunk csak el egymástól, akikkel nagyon máshol tartunk- azok a barátnőim, akik még egyetemre járnak, akiknek nincs (tartós) párkapcsolata, akik nem terveznek még babázni, velük sem romlott meg a viszonyunk csak nem tudunk már olyan szinten részt venni egymás mindennapi életében, mint mikor mindannyian szinglik és diákok voltunk. De ez talán természetes is.

Jártam már úgy, hogy valakinek lett párkapcsolata, én erről nem tudtam, az tűnt fel, hogy x hónapig nem érkezett válasz e-mail üzenetemre. Amíg a párkapcsolat tartott, addig...

Nem normális dolog szerintem. Szánalmas. Ha valaki ilyen, akkor (tudom, az én túlzott elvárásom): írja meg: "figyelj, párom van, lángol a szerelem, érted?! Páromon kívül most senki nem érdekel!".

A rózsaszín köd vagy párkapcsolat elmúltával pedig lehet a barátságokat már nem lehet visszaállítani.

Mondhatni teljesen elhagytam a korábbi életem egy jó nagy részét, az önpusztító, lusta, céltalan, depressziós részt.

De a jó dolgok, a hobbik, a barátok mind megmaradtak, sőt óriásit fejlődött a gondolkodásom.

Ez az első kapcsolatom ahol fejlődtem és kinyíltam, kiteljesedtem.

6 éves kapcsolat.