Hogyan kerüljek hozzá érzelmileg közelebb?

Előre szólok, hogy hosszú lesz egy kicsit, de próbálok mindent leírni, hogy ne legyenek kérdések.

33 éves férfi vagyok, együtt élek 4 éve egy 23 éves lánnyal. A szükség hozott minket össze, vagyis inkább neki volt rám szüksége. Ő árva lány, a nagynénje volt az egyetlen rokona, akit ismert, ő is nevelte, míg 19 éves korában meg nem halt, akkor egyedül maradt, lakás, pénz nélkül (bérelt lakásban laktak). Rendes munkát sem talált, hogy egyedül fenntartsa magát, mivel van egy nagyobb testi fogyatékossága, az egyik lábával erősen sántít, le is van rokkantosítva. Nekem mégis megtetszett, mert nagyon szép arca van, törékeny alkata. A nagynénjének voltam ismerőse, a temetés után összefutottunk, akkor jöttem rá, milyen szorult helyzetben van. Én már akkor pár éve egyedül éltem, szüleim nekem sincsenek már. Az a helyzet, hogy én nagyon csendes, szűkszavú vagyok, nem volt sok tapasztalatom előtte a nőkkel és akkor hirtelen ötlettől vezérelve felajánlottam, hogy költözzön hozzám. Nem részletezem, de kialakult egy kapcsolat közöttünk, rendben tartja a lakást, van szex és közben 2 éve talált egy 4 órás állást is olyanoknak, mint ő (bár gyalázat a fizetése). Na és a problémák itt kezdődnek...

Szóval az elején bevallom csak nagyon kényelmes volt így nekem, de nem sokba néztem őt. Szégyelltem vele a fogyatékossága miatt megjelenni és kb tárgykent kezeltem. Nem bántottam sose, de nem foglalkoztam az érzéseivel se. A szex sem volt sosem érzelmes. Sose panaszkodott emiatt. Ő is csendes lány. Igazából csak elvoltunk egymás mellett évekig. Mostanában viszont hiányzik az intimitás. Hülyének érzem magam, hogy nem beszélgettem vele sokat, nem ismertem meg, nem törődtem vele. Már szexnél is érzem, hogy legszívesebben más lennék vele, simogatnám, meg ilyesmik, viszont nem megy.:( Egyszerűen gáznak érezném ennyi idő után. Sajnos nem tudom kimutatni az érzéseimet (ez mindig is gond volt), gyengeségnek tartanám vele szemben. Nem tudok már csak úgy kedves, érzelgős lenni vele, ennyi idő után. 2 napja először veszekedtünk, nagyon megbántottam, direkt durva voltam vele szóban, mire sírni kezdett, hogy ugye ez a sántasága miatt van.... Legszívesebben átöleltem volna rögtön, de nem ment.:(

Hogy tudnék megnyílni neki? Hogy lehetek közelebb hozzá? Hogy vetkőzzem le a gátlásaimat?

Bocsi, ha hosszú lett, de segítsetek!