Hogyan tudnám felnyitni a szemét?

Előbb a húgod önértékelési problémáival kellene kezdeni valamit, mert nem sokra tarthatja magát, ha benne marad egy ilyen kapcsolatban. Valószínűleg nem érzi értékesnek magát és örül annak is, ha csak van valaki, aki nem hagyja el.

Esetleg, ha családcentrikus a húgod, akkor beszélhetnél vele arról is, hogy amennyiben ez a férfi életképtelen, akkor a jövőre nézve nem sok jót várhat tőle. Bár szerintem, ha nem családcentrikus akkor sem, de talán ez egy jó kezdőlöket lehet afelé, hogy szakítani tudjon.

Szia!

Hasonló férfival kötöttem össze az életemet. Esetleg, ha leírom a történetemet és ezt megmutatod a húgodnak akkor talán kicsit elgondolkodik.

15 évvel ezelőtt megismertem egy kedves férfit. Akkor voltam 22 éves, ő pedig 28.

Nagyon megszerettem, mivel hűséges volt, nem volt valami buliőrült, otthonülő típus volt, kedves és ha együtt voltunk folyamatosan ölelgetett, puszilgatott, bókolgatott.

Igazából ezen kívül nem is nagyon csinált velem semmit. A randijaink is mindig annyiból álltak, hogy fekszünk egymás mellett az ágyba.

Majd később oda költöztem hozzá és a szüleihez. Az anyósomat és apósomat eleinte nagyon kedveltem, de az összeköltözés után nem sokkal már nem volt annyira jó a kapcsolatunk. Nem sokkal később gyerekünk lett. Igazából amikor már elmúlt a rózsaszín köd, akkor jöttem rá, hogy ez a férfi azon kívül, hogy szeretget, semmi többet nem tud nyújtani.

Soha nem mentünk nyaralni, de még csak egy sétára sem a gyerekekkel sem. A gyerek gondozásából sem vette ki a részét, semmivel nem foglalkozott. Olyan volt, mint egy szellem. Elment reggel dolgozni, majd miután hazajött esetleg a kocsit szerelgette vagy ehhez hasonlók, aztán rögtön az ágyban volt. Jött a nyár, de mi mindig otthon voltunk a lakásban, még egy strandra sem jött el velünk. Mindenhova egyedül mentem a gyerekekkel vagy a barátaimmal vagy a szüleimmel. Ő sosem akart jönni sehova. A szüleitől nem akart elszakadni, elköltözni sem akart. Eleinte úgy tett, mint aki hajlandó rá, de azt is csak a szüleitől nem messze, de ez sem történt meg.

Mivel a beszélgetések megálltak abban, hogy elmeséltük egymásnak mi történt a másikkal, így nem volt valami jó köztünk a kommunikáció. Amikor jöttek a problémák, akkor jöttem rá, hogy alacsonyak az értelmi képességei.

A saját gyerekeivel nem töltött együtt időt azon kívül, hogy néha meséket nézett velük.

Jelenleg 37 éves vagyok és van 3 gyerekem. 12-9-6 évesek.

Szerencsére megismertem egy férfit, aki a gyerekeim mostohaapja, de jobb apa, mint ő. Itthon sokszor játszunk társast, voltunk már nyaralni is és elmegyünk sétálni a parkba. Ezek nem tűnnek olyan nagy dolgoknak, de végre normális családi életet élünk, és a párommal is minőségi időt töltünk együtt.

Nagyon nagy szerencsém volt, hogy 3 gyerek anyjaként rátaláltam az igazira.

Sok éven át egy olyan férfi mellett voltam, aki igazából nem is tett engem boldoggá. Nem tudtam, hogy milyen boldognak lenni, csak azt hittem ez így jó. Elment rá az egész fiatalságom és újra már nem lehetek 22 éves. Sajnos nem minden a dédelgetés meg ha összebújtok este és kedves szavakat suttog a füledbe, ha ezen kívül semmi mást nem tesz a kapcsolatotokért. Még amikor csak ti ketten vagytok akkor sem igazi, de ha már gyerekeitek is vannak, akkor magadra maradsz. Csak vágysz egy olyan életre, ami normális lenne. Egyedül vagy a gondolataiddal és az érzéseiddel. Látod, hogy körülötted még azok is sokkal boldogabbak (voltak), akik félremennek, megcsalják egymást, vagy sokszor veszekednek. Igazából látod, hogy minden párkapcsolat jobb, mint a tiéd. Amikor rájössz éveken át nem tudsz szabadulni, mert már gyerekeitek is vannak.

Akivel nem tudsz minőségi időt együtt tölteni már az elején, azzal később csak rosszabb lesz és egyre jobban tönkreteszed magad és később a gyerekeiteket is. Ha te szakítasz, az elején biztos fájni fog, rettentően fog hiányozni, azt sem tudod majd hogy élj nélküle, de hidd el elmúlik. Elfog múlni és mivel te még fiatal vagy, találni fogsz valakit, akivel megismerheted az igazi boldogságot. Tudnod kell azt is, hogy nagyon sokan járnak még ebben a cipőben, mint te. Sokan egy életet élnek le így, sokan csak a fél életüket és sokan időben kilépnek! Nem kell azt mondanod magadnak, hogy egyik kapcsolat sem tökéletes. Nem kell elhinned, hogy ez jó, csak azért, mert azt mondja, hogy szeret téged !! A szerelmet és a szeretetet tettekkel kell bizonyítani nem pedig szavakkal!

Ha szakítasz itt lesz neked a nővéred. Segít neked elterelni a gondolataidat. Eljársz majd társaságokba, szórakozol, találsz egy hobbit, dolgozol, éled az életed és mindig csinálj majd valamit, hogy ne legyen időd rá gondolni.

Nagyon jól meg kell választani a férfit, akivel az életedet összeakarod kötni. Rajtad áll a jövőd, te döntesz, hogy milyen életet akarsz élni. Az időt nem lehet visszatekerni. Nem tudsz majd visszamenni a múltba, hogy újrakezdd! De a jövődet még megtudod változtatni. Légy erős !

Remélem segítettem, még ha egy kicsit is.

Szerintem ez már sok. Itt nem arról van szó, hogy mindig menni kell valahova vagy mindig csinálni kell valamit. De az hogy évekig konkrétan a házból nem mozdulsz ki valakivel, akivel gyerekeitek vannak, az már egy kicsit sok. Még egy éven egyszer sem egy állatkertbe vagy bármi. Meg az otthonülés nem azonos a semmittevéssel. Az, hogy még egy társasjátékot sem vagy hajlandó játszani a saját gyerekeiddel éveken át szerintem az már sok.

Ha együtt vagy valakivel már 1-2-3 éve és ezalatt az idő alatt semmit nem csináltatok, azzal nem is fogtok. Én erre akartam rámutatni a kis történetemmel.

Természetesen, ha mindkét fél szobanövény típus akkor ezzel probléma nem lesz a jövőben, de ha már most probléma ez, akkor nem érdemes együtt maradniuk, mert később csak rosszabb lesz.