Milyen kilépni egy hosszú kapcsolatból?

Először iszonyúan megkönnyebbültnek, szabadnak és fesztelennek éreztem magam.

A hiány, a szomorúság csak hetekkel később jött, és hónapok alatt mélyült el, itt tartok most, keményen kell küzdenem, hogy ne essek vissza és a felszínen maradjak ez sokszor nem is sikerül, a család? Nem könnyíti meg, sőt! Kedvelték, és szentül hiszik hogy én űztem el magam mellől (holott épp az ellenkezője, az exem mart el maga mellől, kezdett erőszakosan beleszólni az életembe, miközben elhanyagolt).

Anyám azt tanácsolta könyörögjem vissza magam, nagyszüleimtől kaptam azt hogy én csesztem el... másnak még el se mertem mondani, de biztos kapok még ezt-azt ha szóba kerül.

Egyébként a nála megváltozott életcélok miatt se tudtunk már együtt lenni.

Nálam valami ilyesmi. De gondolom ez is, mint minden mindenkinél máshogy zajlik le.

Először csak nézegeted reggel az ágyban, mikor alszik...és arra gondolsz, hogy milyen lesz ha ez már nem így lesz...

Aztán egyre többet gondolsz egy új életre, amiben már ő nincs benne...

Persze csak a jó dolgokra

Aztán észreveszed hogy már milyen rég elromlott minden...

Néha az ember küszködik hogy rendbe tegye, néha csak hátat fordít és elsétál...

Attól függ milyen problémáitok vannak valójában, mennyire küzd a másik is...

Aztán ha rájössz hogy te már nem akarod ezt, akkor valahogy közölni kell.

Van aki megmondja szemtől szembe, van aki hagyja leépülni.

A vége nehéz...kerülgetni egymást, újra meg újra elbizonytalanodni...

Még a viszonylag rossz kapcsolatokban is hezitál az ember, sajnálja az elszaladt éveket, a közös jó pillanatokat...

Ha nincs más lehetőség, akkor lezárjátok. Érdemes kulturáltan, normálisan megtenni.

Egy dolgot tudok javasolni, addig ne hagyd veszni a dolgot, amig azt nem tudodt mondani, hogy ez már nem rajtad múlik. Ha úgy érzed mindent megtettél, akkor idővel belenyugszol a döntésedbe, akármilyen veszteség is.

Nekem ilyen volt....

De biztos lesz itt más tapasztalat is.

44n

Volt egy majdnem 3 éves kapcsolatom és volt egy 9 éves is, de valahogy a majdnem 3 éves jobban megviselt.

Szerintem nem az évek számán számít, hogy milyen kilépni a kapcsolatból, hogy mennyire nehéz.

Én nem léptem ki belőle, még mindig reménykedem valamiféle csodában... Csak hát már hiába magyarázkodik, ígérget, egyszerűen nem tudok neki hinni. :/ Évek óta nem jutunk egyről a kettőre, miért pont most jutnánk?

Én nagyon szörnyen érzem magam jelenleg. Nem tudom, milyen lenne szakítani, de az is a Földhöz vágna szerintem...

#7

Mi az amitől reméled, hogy még változhat?

Amúgy utólag évek távlatából sokkal jobban földhöz vág az hogy meddig húztad, mint maga a szakítás.

#8 Már csak a csoda segíthet. Az a baj, hogy barátságban is találkoztam kifogáskereső emberekkel, ahogy egyetemen/munkahelyen nem egyszer maradt rám az egész csapatmunka, mert a csapattársam tojt rá nagy ívből. Így többszörös negatív tapasztalatom van...

Köszönöm a véleményed. Sajnos a racionális érvek tényleg azt mondják, hogy jobb lenne ezt a kapcsolatot megszakítani, de az érzelmi kötődés erős...

#9

Azt szoktam mondani, hogy az a baj, hogy az "az a baj"kezdetű mondatokban mindig egy kifogás következik, hogy valamit hogyan nem lehet megoldani.

Próbáljatok meg többet beszélgetni.

Elemezgessétek ki hogy ni szól ellene és mi szól mellette, hogy együtt folytassátok.

Csinálj egy jó vacsorát, nyissatok ki egy bort és nyugodt légkörben beszélgessetek.

Lehet, hogy nem lesz megoldás, de sokat számít ha érzi a másik, hogy mindent meg lehet beszélni normálisan, kiborulás, hiszti ,sírás, ajtócsapkodás nélkül.