Működőképes lehet hosszú távon egy kapcsolat ha az egyik fél ugyan elfogadja a köztük lévő különbségeket, de mégis zavarja!?

Az igazság az hogy elfogadtam olyannak amilyen, mert hűséget tettem neki hogy együtt maradunk (nem vagyunk házasok, sem jegyesek). Csak ez még akkor volt amikor nem ismertem ki eléggé, bár akkor is együtt voltunk már jó ideje.

Sokszor találkozok olyan nőkkel akikkel jobban összepasszolnánk, egy rugóra jár az agyunk, egyforma a humorérzékünk, érdeklődési körünk, stb. Ilyenkor arra gondolok hogy mennyire jobban érezném magam ha egy ilyen párom lenne, mert a mostaninál ezek egyike sem áll fent.

#3, együttélni együtt tudok ezekkel a dolgokkal, de közben azt is tudom hogy mással biztosan boldogabb lennék és lenne is rá lehetőségem hogy ezt elérjem, de köt a felé tett ígértem. S nem akarok magamból bohócot csinálni, sem belőle.

Nem vagyok könnyű eset tudom, annyit beszélek(írok) mint egy nő. De tényleg kis túlzással itt örlődöm mert Ő boldognak tűnik mellettem, viszont én nem vagyok az.