Harom gyerekunk van( 6-5-1eves) segitsegunk nincs. Rengeteg konfliktust hozott az örökös faradtsag es mindig van ujabb probléma. Fèrjemmel eltávolodtunk érzelmileg. Gyerekek érkezése másnak is ilyen nehéz?

Estére mindketten fáradtan értek haza? Munkahelyváltoztatás nem jöhet szóba?

Mik azok a "mindig új problémák", amikről írsz? Valóban leküzdhetetlenek, áthidalhatatlanok? Gyerekek jelenléte nélkül nem tudnátok megbeszélni őket?

Mi lehet az oka, hogy feltűntek? Nem tudnátok végleg kiküszöbölni őket az életetekből?

Igen, nehéz. Már egy gyerekkel is, kettővel is. (Háromról nem tudok nyilatkozni.)

Egy bébiszitter a segítségünk, akit busásan megfizetünk havi 1-2 alkalommal néhány kettesben töltött óráért. Vagy a vidéki nagyi, dédi szalad a segítségünkre alkalomadtán, főleg, ha náluk vagyunk vendégségben. Eleinte még anyukám jelezte mindig, hogy nyugodtan menjünk el vacsorázni, vagy töltsünk időt kettesben, ő figyel a gyerekre. Mire kettő lett, már megtanultunk segítséget kérni tőle és ő örömmel repül.

Ha más nem jut és érezzük a hiányát, akkor pénteken, vagy szombaton este fentmaradunk tovább, másnap időt lopunk a pihenésre a házimunkából akkor, amikor a gyerekek is alszanak.

Sajnos csak tudatos odafigyeléssel és jól szervezett csapatmunkával megy ez. Üljetek le és beszélgessetek. Jelezzétek egymásnak, ha valamelyikőtöknek igénye lenne a romantikára.

Mindig hüledeznek a barátaink, amikor elmondom 3-4 órára mennyit fizetünk a bébiszitternek, én viszont úgy vagyok vele, hogy ez nem kidobott pénz. Sokkal "drágább" lenne egy válás, ha nem maradunk meg egymás társaiként a hétköznapokban.

#10: Írta, hogy nincs segítség, gondolom, nincs nagyi, akihez átviheti őket.

A takarítónő meg magyar fizetésből sok esetben luxus.

Kérdező: nekünk már elég kevesebb alvás, megszoktuk.

Napirend van, 9-kor legkésőbb minden gyerek alszik! Utána mi még tudunk együtt tusolni, vacsizni, filmet nézni, szexelni, beszélgetni, stb.

Napközben is van "mi" idő, mikor a férjem hazaér, és elmeséljük, kinek milyen napja volt. Csak 10-15 perc egy laza kávé mellett, de addig a gyerekek elvonulnak. Ezt tudom, hogy egy egyévestől nem lehet várni, de rajtatok múlik, hogy milyen szokásokat alakítotok ki.

A kikapcsolódás és a feltöltődés "családi program". Hétvégén, ha tehetjük, elmegyünk kirándulni, állatkertbe, kiállításra, rendezvényre, el otthonról. Az egész országot bejártuk. Szerencsére mi nem csak akkor érezzük jól magunkat, ha kettesben vagyunk.

A férjem pedig felnőtt férfi, nem fekete-fehér a látásmódja, anyai teendők közben is látja bennem a nőt. Már csak azért is, mert az anyaságnál kevés nőiesebb dolog létezik. Ezért is annyira vonzó a legtöbb férfinak, ha a nő gondoskodó, gyengéd, házias, talpraesett, nyugodt, etc, mert pont azt köti ezekhez, hogy jó anya (lesz). Nem is értem ezt a marhaságot, hogy válaszd ketté, legyél nő, ne csak anya. Miért, ma már anyának lenni férfias, vagy mi?

Sokszor látom, hogy ebbe családok mennek tönkre, hogy a gyerek és a velük töltött idő munka, kényelmetlen feladat, egy nyűg, amin túl kell esni. Ilyenkor van apa, anya, gyerekek, és a harc a neveléssel. Aztán gyerek lepasszol, és csak és kizárólag akkor lesz apa férfi, anya pedig nő. Aztán mivel mindenkinek 24 óra egy nap, ezért egyre kevesebb ideig lesznek férfi-nő. Miért akkora bűn egyszerre a kettő? Megáll a gyerek a fejlődésben, ha átölelik egymást a szülei, vagy bókolnak?

De a legtöbb esetben egyszerűen nem tudnak kommunikálni, és eltávolodnak. Ez gyerek nélkül is megtörténne.

13. A valas nagyobb luxus a takarítónő nem kerül sokba, nálunk van több munkanelkul maradt nő aki elvállalja és nem drágán. Nem szégyen segítséget kérni vagy a h babyszitter sem az ha nincs képben egy rokon vagy nagyi sem.

Azért irtam ezt mert nálam így vált be. Van aki 3-4 vagy 5 gyerekkel is mindnet megold hibátlanul egyedül de azért ez ritkabb legtöbb esetben van segítség és kell is.