Mit tegyek ha eltávolodtunk egymástól?

Mintha az első hullámvölgy lenne a kapcsolatunkban. De ő erről nem hajlandó tudomást venni. Nem tudok vele beszélgetni róla, amint megpróbálom, azt mondja nincs semmi baj. Pedig kevesebbet beszélgetünk, az sem tartalmas, az együtt töltött idő sokszor alvással telik. Nincs semmi érdemi közös program. Illetve a szex is sablonos lett. Biztos vagyok benne, hogy nincs harmadik. Nem lenne rá ideje. Édesapjával dolgozik együtt nap mint nap. Valahogy beszipantott minket a hétköznapok szürkesége. Ha programot szeretnék, mindig az van, hogy pihenni szeretne. Mintha nem venné észre, hogy valami megváltozott. Nem élünk együtt. És azért elég friss kapcsolat ahhoz, hogy megunjuk egymást. Sablonos lett a szeretlek szó is. Az érintések és az aproságok még megvannak, de ha így haladunk, akkor teljesen baráti lesz a dolog. Valahogy meg kellene ve beszélnem, de ő tényleg nem lát hibát a dologban. Azt hozzá tenném, hogy depresszióra hajlamos, most is egy ilyen időszak van. Nem súlyos, de épp elég. Próbálok türelmes lenni, de félek, hogy ez a kapcsolatunkat teszi tönkre. Ha programot szervezek, nem szívesen jön el. Próbálok valahogy szint vinni az életébe, de félek, hogy nem vagyok elég. Hogy ezzel csak elrontom. Mit tehetnék még?