Jogosan fáj, hogy semmibe vesz? Vagy én vagyok tényleg mimóza lelkű?

Volt már gond, akkor azt mondta, ő próbált normális lenni. Ez abból állt, hogy munka után evett, leült, és éjszakáig elnyelte a net.

#2 szerinte én vagyok a kiállhatatlan és az egész miattam van.

Az a legrosszabb, hogy mostanában rengeteg komoly egészségügyi problémám van, amit igyekszem megoldani. Viszont lelkileg nem tudom kezelni. Senkinek nem mesélek róla, hiszen erről nem beszél akárkinek az ember lánya. Neki nagy b nehezen elkezdtem mesélni. Na, annyira érdekelte, hogy először röhögött, majd befordult és elaludt. És én ott maradtam a gondjaimmal. Ismét egyedül. És lassan felőrölnek a félelmek, a fájdalmak. És az, hogy még azt sem érdekli, mi van velem, akinek elvileg mindenben mellettem kellene állnia.

Pajzsmirigy betegség, inzulin rezisztencia, nőgyógyászati betegség, ami a méhem eltávolításával fenyeget, magas vérnyomás. Az első kettőtől meghíztam, kihullott a hajam fele, mindenfelé ocsmány szőrök nőttek rám. A nőgyógyászati bajtól folyamatosan vérzek, görcsölök. Most spirált raktak fel, de még egyenlőre nem jobb. Nem lehet szex, emiatt még nőnek sem érzem magam. Egy nagy szarkupac vagyok. És erre fújja évek óta a férjem, hogy egy dagadt malac vagyok, aki nem nő. Diétázok, kétféle diétát kell követnem. De ő elvárja, hogy neki olyat főzzek, amit én nem ehetek. Arra már este nincs energiám, hogy magamnak külön főzzek. Ha olyat főzök, ami nekem jó lenne, akkor jön azzal, hogy fizikai munka mellett ez neki nem jó és már megint ilyen szart kell ennie. Természetesen a szexet elvárja. Ha normálisan nem lehet, akkor kapjam be, vagy kézzel. Nem érdekli, hogy nekem nincs hozzá kedvem, nem ott jár az eszem. És így érezteti velem, hogy egy semmi vagyok. És annak érzem magam. Öregnek, csúnyának, egy semmirevalónak.