Elvárható-e ez a kérés a páromtól?

Párommal másfél éve költöztünk össze az én családi házamba. Ő addig egy lakásban lakott a cicájával és a kutyájával. Nekem van (ill. sajnos csak volt, és ez a probléma) egy fára mászó, ágyban alvó boldog cicám. Pontosabban csak ő volt nekem, mert családom nincs, szüleim meghaltak, testvérem nincs. Szóval ők hárman beköltöztek hozzám. Azóta az én cicám fokozatosan eltávolodott tőlem és a háztól is, mert annyira fél az ő macskájától. Most ott tartunk, hogy már az udvarra se mer bejönni, az utcán etetem, már ha találkozok vele. Azt se tudom, hol alszik, mit eszik, néha napokig nem látom. Rettentően fél, evés közben is azt nézi, hogy tiszta-e a levegő. Az általános összeszoktatási procedúrákon már mind túl vagyunk, még egy macskapszichológus is volt már nálunk, aki megmondta, hogy mit hogyan csináljunk, de semmi nem segített. Engem ez nagyon szomorúvá tesz, nekem ez a macska olyan, mint a gyerekem. Párom elintézi annyival, hogy a macska tudja, hogy hol van a kaja, hol van meleg, nyugodtan bejöhetne. És hogy itt ő a hibás, miért nem mer bejönni.

A történethez tartozik, hogy az ő macskája nem is az övé, hanem a párom ex feleségéé. Már megvolt neki a házasság előtt is. Válás után el is vitte a csaj magával az anyjához, de mivel ott is volt már egy macska és ők se tudták elviselni egymást, ezért a párom elment érte és elhozta. Most a csaj újra férjhez ment, szép nagy vidéki házuk lett, gondját tudná már viselni a saját macskájának. A párom még az elején egyszer megmondta, hogy őt csak a két állattal együtt lehet vinni, vagy ők mind a hárman, vagy senki.

Most az van, hogy a két állat mereszkedik, nyújtózkodik a kanapén (egyébként nagyon szeretem őket), az enyém meg, akinek itt van az otthona, kint ül a kapu előtt a mínuszokban és néz befelé. Gyakorlatilag utcára került, nincs otthona, nem tartozik sehova.

Jogosan kérhetem-e a páromtól, hogy vigye el innen a cicáját, hogy az enyém újra be tudjon jönni?