Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férfi vagyok: az normális, ha egy nő ilyen rosszul viseli a szülést és megalázónak tartja meg kiszolgáltatottnak?
Feleségemről van szó. Apás szülésre készültünk, de sajnos nem jött össze, mivel én temetésre mentem, és a vártnál jóval hamarabb született a pici.
Azt mondta, hogy félt ott egyedül, meg az orvosok nem mondták mikor mi történik, teljesen tanácstalanul feküdt ott, mert nem mondtak keko semmit. Volt gátmetszése is, meg repedt is. 2 hónap telt el azóta, de neki még mindig fáj a gátsebe, és szex sem volt, meg nem is kívánja. Meg ha lenne is, akkor is sötétbe lenne, mert szégyelli a testét. Pedig szinte semmi nem változott rajta, csak a hasa még nagy, meg több lett a striája, de nem kövér, csak a hasa nagy (striái eddig is voltak, már tinédzser korától, gyors növéstől). És még mindig feszeng a szülés miatt, hogy kiszolgáltatott helyzetbe volt. De már unom, hogy 2 hónapja ez megy, de változtatni nem akar. Pszichológushoz se akar menni, pedig tudja ő is, hogy rosszul néz ki, amit csinál. Sehova nem akar menni, nagyon bezárkózott. Depresszió van benne, de nem akar pszichologushoz se menni. Elküldtem fodrászhoz, körmöshöz, de nem akar menni. Elzavartam a barátnőiehez, háha ott úgy kitudja magából beszélni a dolgokat, mert velem nem akar beszélni arról, csak egyszer-kétszer kifakad, panaszkodik, sír, és lefekszik 2-3 órára aludni. Amikor elküldtem a barátnőihez, akkor azt hittem elment hozzájuk, de nem. Utólag derült ki, hogy egy parkban ücsörgött, meg sétalt magába. Azt érzi, hogy egyedül, de nem igaz, mert itt vagyok vele, és ugyanúgy kiveszem a részem a gyereknevelésből, és vele is próbálok foglalkozni, de ő nem foglalkozik velem.
Sajnos igaz, amit a 40-es ír. Nekem fogadott szülésznőm és fogadott orvosom volt ugyan, így maga a szülés nem volt traumatikus (illetve egy kicsit az volt, de nem miattuk), viszont ahogy szülés után bántak velem az ügyeletesek, az valami kritikán aluli volt. Rettenetesen véreztem, ezért ha felültem, elájultam. (Ez többször is előfordult.)AZ ügyeletes nővérke viszont közölte, hogy az csak hozzáállás kérdése, hogy lábra tudok-e állni. Úgy beszéltek velem, mint valami megregulázni való gyerekkel, miközben egyik durva szakmai (és emberi) hibát követték el a másik után. Nem állítom, hogy minden szülészeti dolgozó ilyen, mert szerencsére az ellenkezőjére is volt példa, de sajnos nagyon sokan nagyon csúnyán visszaélnek a kiszolgáltatott helyzettel, és azzal, hogy tudják, amikor hazamész az újszülötteddel, nem lesz energiád és kapacitásod arra, hogy panaszt tegyél rájuk vagy épp feljelentsd őket.
És az igazság az, hogy másoktól sem hallok túl sok pozitív tapasztalatot.
Mindenki máshogy éli meg a szülést és azt ami utána van.
Nem kell egymás torkának esni
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!