Férfi vagyok: az normális, ha egy nő ilyen rosszul viseli a szülést és megalázónak tartja meg kiszolgáltatottnak?

Feleségemről van szó. Apás szülésre készültünk, de sajnos nem jött össze, mivel én temetésre mentem, és a vártnál jóval hamarabb született a pici.

Azt mondta, hogy félt ott egyedül, meg az orvosok nem mondták mikor mi történik, teljesen tanácstalanul feküdt ott, mert nem mondtak keko semmit. Volt gátmetszése is, meg repedt is. 2 hónap telt el azóta, de neki még mindig fáj a gátsebe, és szex sem volt, meg nem is kívánja. Meg ha lenne is, akkor is sötétbe lenne, mert szégyelli a testét. Pedig szinte semmi nem változott rajta, csak a hasa még nagy, meg több lett a striája, de nem kövér, csak a hasa nagy (striái eddig is voltak, már tinédzser korától, gyors növéstől). És még mindig feszeng a szülés miatt, hogy kiszolgáltatott helyzetbe volt. De már unom, hogy 2 hónapja ez megy, de változtatni nem akar. Pszichológushoz se akar menni, pedig tudja ő is, hogy rosszul néz ki, amit csinál. Sehova nem akar menni, nagyon bezárkózott. Depresszió van benne, de nem akar pszichologushoz se menni. Elküldtem fodrászhoz, körmöshöz, de nem akar menni. Elzavartam a barátnőiehez, háha ott úgy kitudja magából beszélni a dolgokat, mert velem nem akar beszélni arról, csak egyszer-kétszer kifakad, panaszkodik, sír, és lefekszik 2-3 órára aludni. Amikor elküldtem a barátnőihez, akkor azt hittem elment hozzájuk, de nem. Utólag derült ki, hogy egy parkban ücsörgött, meg sétalt magába. Azt érzi, hogy egyedül, de nem igaz, mert itt vagyok vele, és ugyanúgy kiveszem a részem a gyereknevelésből, és vele is próbálok foglalkozni, de ő nem foglalkozik velem.