Miért lekezelő velem állandóan a párom?

35/F vagyok. A velem egykorú párom állandóan elégedetlen, nagyjából mindennel. Nekem tartozásaim vannak rokonaim felé, ugyanis csak így tudtam saját lakást venni, hál' istennek, hogy nem kellett banki hitelhez folyamodnom. Ő azonban annyit lát az egészből, hogy "áll az életünk" mert mert én ilyenre pazarlom a pénzt, hogy törlesztek. Nem is érti, hogy miért kell megadnom a tartozást testvérnek/szülőnek, ő is kapott lakást a szüleitől és nem kellett kifizetnie. Meg miért nem veszek egy jobb autót, mert a mostani majd' szétesik alattam. Mondtam, hogy mindennek megvan a maga ideje, mondtam, hogy 2-3 éven belül tuti össze tudok gyűjteni egy új autóra. Szerinte ezzel én milyen negatív vagyok hogy ilyen távlatokban gondolkozok, ezért nem sikerül soha semmi nekem, mert nem vonzom be a jót.

Én egyébként egyáltalán nem érzem, hogy állna az életem! Hétfőtől vasárnapig dolgozok, a főállásom mellett folyton maszekolok, idejét sem tudom mikor telt el az életemből egyetlen nap is munka nélkül. 1-1,5 havonta össze tudom szedni a pénzt egy nagyobb dologra is: mosógép, étkező garnitúra, rolók az ablakokra....de max ennyi fér bele. Őszerinte áll az életünk.

Nem tehetek róla, hogy azzal, hogy neki a feneke alá raktak a szülei egy bebútorozott fullos lakást, autót stb. ő ezzel 20 év előnyre tett szert, amit én nem tudok behozni egyszerűen.

Szerintetek van jövője ennek, hogy ilyen lekezelően viselkedik? Jobbra vágyik, és csak én maradtam így a biológiai órája végére? Persze elmondja, hogy ő mennyire értékeli az élet apró örömeit, de azért hetente egyszer biztos hogy kiesik ebből a szerepéből.