Normális hogy szerinte több joga van a gyerekhez?

Ne hagyd magad. Ha elég határozott férfi lennél, akkor ez a helyzet ki se alakulhatott volna. Vagy valamelyik nagymama miatt nem tudtál belenőni az apaszerepbe? Mert én csak ilyen esetben láttam azt, hogy apukának kb. semmi beleszólása nem volt a gyerek körüli dolgokba. Ha egy nő egyedül van a gyerekre, akkor rá van szorulva az apuka segítségére és akkor automatikusan egyenrangú szülőkké válnak a baba születése utáni első perctől fogva.

Nő vagyok, de ez egy nőtől akkor is gusztustalan. Én meg mondanám, hogy akkor nincs joga enni, mert férfiként én kerestem meg rá a pénzt.

Ez nem normális a feleségedtől. Viszont tőled sem, hogy hagytad idáig fajulni. Állj a sarkadra, és szép lassan szokasd hozzá a feleséged, hogy mostantól nem minden úgy van ahogy ő gondolja, neked is van saját akaratod, elképzelésed, de főleg kislányod.

Cenzúra, az igen.

Nagyon ra van feszulve gondolom fokent ha elso gyerek. Sok anyuka fel attol hogy nem lesz eleg jo, nem tudja jol olvasni a gyerek jeleit, es ez atcsaphat kontrollmaniaba. En a helyedben megkerdeznem mi lenne a legjobb segitseg neki, es azon lennek hogy neki mint anyukának segitsek. A szoptatas ilyenkor bajos szokott lenni, sokszor anyuka csupan s kialvatlanságtol idegroncs... Sztem ezzel ha ilyen segiotokeszen allsz hozza es nemi ido eltelik majd belelazul... Illetve a kerdes meg hogy te mennyire vagy tájékozott gyerektemaban. Ha ő egész 9 hónap alatt a netet bujta meg olvasott akkor lehet joggal erzi ugy hogy o jobban tudja, emiatt mrg kevesbe engedi ki a kezebol a kontrollt amig nem mutatod hogy te is annyira otr vagy a témában.

Jó, amit utolsó írt. Két hetes a gyerek, lehet max 2 órát alszik egyhuzamban, fáj alul és felül, vérzik, fáradt, felborultak a hormonjai, és nem érzi a rózsaszín ködöt, amit elképzelt, csak hogy minden megváltozott és csupa felelősség és kapkodás. Kicsit próbálj vele lelkizni, dicsérd, és ne most veszekedj. És természetes igény, hogy most 0-24ben együtt van a babával, hiszen nemrég benne lakott. Kérdezgesd, mire van szüksége, és alaposan olvass utána ennek a korszaknak, mi a "normális" - tele van vele a net -, de ne legyél kioktató. Etetést, altatást, ha nem akarja, ne vedd át, de lehet pl. a büfiztetést csinálhatod, segíthetsz fürdetni vagy pelenkázásnál megkérdezheted, mutassa meg, hogy ő hogy szokta, mert meg akarod tanulni. Csak diplomatikusan, tisztelettel, mint a hímes tojással :) Ne akadj ki, ha kritizál, mert frusztrált. Hidd el, még pár hét és már örömmel fogja passzolni neked, mert rájön, hogy nem bírja cérnával a folytonos szuperanyu szerepet. Ja és vágódj be ilyenekkel addig, mint házimunka, bevásárlás, indok nélküli masszázs... máris engedékenyebb lesz a baba körül is.

Így azért már teljesen más, hogy ennyire pici. Így azt mondom, legyél türelmes. Ahogy írták előttem, inkább kérdezd miben segíthetsz. Ne akard átvenni a "feladatokat", csak legyél ott, és lássa, hogy élvezettel figyeled.

2 hetes? Akkor meg idoben vagy! Ne hagyd magad, de a lanyod meg tenyleg nagyon pici. Az elso par het a legnehezebb, sokan kufordulnak magukbol-adj neki egy kis idot, de neked is ugyanolyan jogod van mint neki!