Miért van az hogy mindig ugyanazt a típusu társat vonzom be magamhoz?

Fater nálunk is alkoholista volt, így meg tudom érteni az alapvető problémád. Sőt azt is, hogy valamilyen szinten te ezt megszoktad gyerekként.

De azért vagyunk még férfiak, akik nem a ciginek és az alkoholnak élnek. Tény, hogy néha, megiszok egy-egy sört, akár a párommal is, ha olyan. Vagy épp ha ismerősökkel összeülünk beszélgetni, bográcsozni stb pár havonta. :) De az igyuk le magunkat résznek szerintem már vége van. :D

Az önkritikához megfelelő EQ kell, talán IQ is. Ezzel valamiért soha nem volt bajom, tisztában vagyok azzal, hogy milyen vagyok. De ha már ismerkedésnél tudod, hogy valaki alkalmas a kapcsolatra vagy se, akkor felesleges tovább erőltetni.

Az alapján választasz párt, hogy milyen "ismerős" dolgokat hozol otthonról, és az alapján hogy magadról mit gondolsz, magadat hogyan érzed. Ez azért fontos, mert ha nincs önbizalmad, hajlamos vagy áldozat szerepbe esni, akkor nagyobb eséllyel találsz/választasz erősnek, magabiztosnak tűnő férfit, akiről kiderül hogy agresszív, manipulatív vagy bántalmazó.

Régebben, úgy éreztem, nekem kell megfelelni a férfiaknak, el kell érnem hogy kelljek neki, és ha nem kellek, akkor világ vége. FOlyton olyan férfiakat választottam akik erőszakosak voltak, lekezelően beszéltek velem, én meg persze hagytam, mert ezt választottam, áldozat szerepbe raktam magam, akinek nincs választása, meg kell felelni.

Amikor ezek véget értek, összeszedtem magam, és nem adtam alább. Nem hagytam hogy így bánjanak velem, nem jöttem össze olyanokkal akikről tudtam hogy csajoznak, és nem beszélnek velem tisztelettel. Azóta van először normális, boldog párkapcsolatom.

Az ismerkedés elején mindent megmutat magáról a másik, csak figyelni kell, és nem elvakulni a rózsaszín ködtől.