Elfogadható, ha pár egyik tagja el akarja hagyni az ajándékozás szokását szülinapon/karácsonykor stb, annak ellenére, hogy tudja, hogy ez másiknak fontos? Nincsenek anyagi gondok. Sőt a születésnapok ünneplését is szivesen elhagyná.

A karàcsonyt mindenképp megtartanàm (fa állítàs, díszítés) ,az ajàndékozàst hülyeségnek tartom.

Szülinap semmilyen szinten nem érdekel.

Jóideje próbálok mindenkit lebeszélni az én személyes ünneplésemről nem nagy sikerrel.

A legjobb szülinapom az volt, amikor minden közeli embert megajándékozni.

De mindenki mást felköszöntök, mert örülnék neki.

Nagyon sivár lelkivilag az, ami minden ünnepről hétköznapok csinálna.

De ez az én véleményem, még a párodé, most már.

De régebben biztosan nem ez volt.

Jogos a kérdés, hogy mi történt?

Eddig vetített, és most megúnta, vagy valami az ő életében?

Az exem is próbálkozott ilyesmivel, világ életében egy csóró szerencsétlen volt, még ezzel se akart foglalkozni. Amikor már ünnepeink se voltak, az már eléggé a végén volt a kapcsolatnak. Röhejes volt, amikor karácsonykor a gyerek megkérdezte, hogy "anya rossz volt, hogy ő nem kapott semmit?"

Akinek fontos vagyok, az gondol rám, és vissza. Nekem igenis fontosak az ünnepek, a törődés, és ugyanúgy azt is szeretem meglepni, aki nekem fontos (És általában olyan ajándékokat találok ki, aminek tényleg örül.). El tudom fogadni, ha ő nem akar ünnepelni, nem vesz ajándékot (mi mást tehetek?), de a kapcsolatunk csorbul.

Pont olyan lehet, mint öreganyám. Egy megkeseredett, örömtelen, és rosszindulatú ember a "nagyi". Minden ünnepet szét kell csesznie, hogy más se érezze jól magát. Kedvenc hivatkozása, hogy az is olyan nap, mint a többi. Utálja a családi összejövetelt, mert csak plusz munka, főzni kell, takarítani kell. Igaz, hogy évtizedek óta nem nála tartjuk, mert terhelni se akarjuk, és igazság szerint nem szeretünk abba a koszfészekbe menni. Neki nem kell ajándék! Aztán besértődik, ha nem kap valami drágát. Ha azt kap, akkor azért fikázza. Ha olcsó, akkor azért. Mindenben csak a hibát keresi.

Ha a párom ilyenné válik, inkább elhagyom!

Ez szerintem megbeszélhető dolog, ha mind a két fél hajlandó kompromisszumra - az egyik fél nem várja el, hogy minden piliszcsáré kamuünnepen (pl. névnapon, nőnapon, stb.) felköszöntsék és megajándékozzák, a másik pedig hajlandó évente pár alkalommal (pl. születésnap és karácsony) megemberelni magát.

Én szívből gyűlölöm az ajándékozást, főleg ha tárgyi ajándék, de az ilyesmi ünnepek tartását is, de szerencsére összeillünk a férjemmel és csak közös élményt adunk egymásnak, ezek közül csak szülinapra, a többit hanyagoljunk. Ha nálatok ekkora különbség van, akkor egyezzetek meg valamiben ami megfelelel mindkettőtöknek.

Mi pont nem vagyunk karót nyeltek, sem savanyúak egyébként, de a keresztény hagyományok és ünnepek egyikünket sem érdeklik és vannak saját ünnepeink, saját kis hagyományaink, saját ünneplési módjaink, sőt, ünnep se kell ahhoz, hogy kiszakadjunk és elmenjünk ide-oda. A nem ünneplés még nem jelent automatikusan besavanyodást, de hadd ne bohóskodjunk olyan ünnepekkel, amik nekünk semmit sem jelentenek, csak mert mások szeretik a hagyományőrzést.