Hány éves kortól illendő hogy a gyerek is ajándékozzon az ünnepek (karácsony, születésnap) alkalmával?

Szerintem nem is a tárgyi ajándék, de a felköszöntés elvárható egy nagyobb gyerektől, pl. középiskoláskortól. Az pl. nem kerül semmibe, hogy boldog szülinapot Anya/Apa!.

Kis tárgyi ajándékokat szoktak készíteni ünnepekre oviban, alsóban, pl. karácsonya, húsvétra, anyák napjára.

Tárgyi, vásárolt ajándék meg szerintem senkitől sem várható el. Családonként eltérő a szokás, hogy milyen körben van ajándékozás, van-e egyáltalán, és milyen alkalmakra.

Nincs gyerekem, de a saját emlékeimről tudok mesélni.

"Hány éves kortól illendő hogy a gyerek is ajándékozzon az ünnepek (karácsony, születésnap) alkalmával?" Amikor közlik vele, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot. :)

Én 11 éves koromban kezdtem el ajándékozni (10 évesen már bőven tudtam, hogy a szüleimtől kapom az ajándékokat, de nem akarák elismerni, csak amikor már közelgett a 11 szülinapom. :) )

Szerintem az a kor az elvárt. A mostoha tesóim is ajándékoztak már akkor.

Karácsony; Az iskolában készítettünk gyertyetartót meg szobrocskát meg hasonlókat évente és azokat adtam Édesanyámnak. A tübbieknek meg vagy én csináltam valamit (varrtam vagy hasonló) vagy vettem a zsebpénzen - bombont vagy valami dísztárgyat.

Szülinap; Akkor vagy én készítettem vagy vettem egy apróságot.

***

15 éves koromban fordult elő, hogy nem vettem ajándékokat Karácsonyra; mivel mindenki berakta a fa alá, így nem volt szembetűnő, tehét nem egyesével osztotta szét mindenki - de Édesanyám így is észrevette és akkor a vendégek távozása utánelmondta, hogy ez nagyon ronda volt tőlem.

Szóval szerintem ez valahol 10 és 15 között kell, hogy kialakuljon.

A 7 évesem szülinapomkor kért tőlem egy kétszázast, és abból a golyós automatából "tekert" egy gyűrűt. Olyan édes volt, én meg büszkén hortdam az alumínium vackot, amíg csak lehetett. Most már a polcon van.

Karácsonyra tavaly is, idén is kért nekem is ajándékot az angyaloktól :D Nem okozhattam csalódást, megvettem és becsomagoltam magamnak :D

Szóval szerintem ha egy gyerek érzi, hogy jó adni is, nem csak kapni, akkor lesz arra igénye, hogy örömet okozzon a másiknak. Nem illendőség kérdése, hanem környezeté. És mindegy, hogy mit ad, vagy miből veszi meg.

Amikor úgy érzed, hogy elég érett a gyerek rá, hogy lerombold benne a karácsonyi hangulatot és készen áll rá, hogy tudatosuljon benne, a karácsony nem a szeretetről és egymás tiszteletéről szól és a legkevésbé sem a a családról, hanem az idegeskedésről és a rohadt ajándékokról.

Egyébként volt gyerekszobám, köszönöm, de az, hogy mikortól illendő a dolog, majd a gyerek is szépen rájön ahogy nyílik a tudata. Nekem egy életre megölte a karácsonyt amikor x idős koromban karácsony után nekem támadtak a szüleim, hogy mit képzelek, hogy nem adtam semmit, nekem már illendő lenne.... Onnantól az összes karácsony gyomorideggel telt, hogy vajon megfelelő-e az ajándék.

Szerintem ehhez nagyon nem így kéne hozzáállni. Felnőttként is érezzük, hogy van egy kis felelősség ezen az ajándékozás dolgon. Ha mindenáron akarjuk, hogy a gyerek is adjon valamit, szerintem meg lehet próbálni az első években segíteni neki és esetleg közösen ajándékozni vele, nem hirtelen ráborítani a témát.

Ez most egy egyéni vélemény, nem szeretnék vele senkit megbántani, minden családnak megvannak a maga szokásai. Csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy mondjuk egy zárkózottabb gyerek esetén ez iszonyat feszkó dolog tud lenni, ami idő előtt megöli nála a karácsonyi hangulatot, ami szerintem senkinek nem célja.