Sok nőt erre cserélnek majd le?

Az átlag ember bemegy a munkahelyére, amit utál, majd hazaérve "automata-üzemmódban" foglalkozik a párjával/gyerekeivel (vagy, ha szingli, akkor fáradtan leheveredik pihenni). Az átlagnál nem nehéz több erőfeszítést tenni. Nem nehéz okosan és többet dolgozni, nem nehéz küldetéstudattal nevelni egy gyereket, nem nehéz pihenés helyett napi 1 órát a céljaid elérésével tölteni.

Ami viszont kifejezetten nehéz - és emiatt marad a legtöbb ember átlagos - az, hogy legyőzd a lustaságot és az önigazolást.

Nem kell ehhez se 10 év, se 10 millió.

De a párkapcsolatot nem v szélyeuteti, a fizetős lányoknak lesz igazi csapás.

Jó, kamaszkorban a fél lábamat odaadtam volna egy ilyen ért, de most még semmiért nem adnám, hogy utána odabújik hozzám, vagy arra sincs ereje, én tanárom be és reggelig meg se mozdul.

A férfiak csak elvannak, magukban?

Hát én alig hallok olyan fiatalról aki ki tud mosni egy pár zoknit, a főzés mosás vasalásról ne is beszéljünk!

143.

De akkor ez fordított nemekkel is igaz? Ott is a választás rossz, vagy ott valami más szabály "érvényesül"?

Ha már annyira szeret mindenki személyes példákkal dobálózni, akkor hadd engedjem meg magamnak én is ezt, egyébként is úgy látom, hogy az emberek többsége itt túl buta/öntelt ahhoz, hogy ne személyes példákon és szubjektív érzelmek bevonásával kezelje ezt a témát.

Nem vagyok már fiatal, majdnem 40, ebből következően sok helyen megfordultam már, sok munkahelyen dolgoztam, és elég nagy az ismeretségi köröm.

Ebben az ismeretségi körben azt látom jellemző példának, hogy a nagyjából korombeli, átlagos körüli(jövedelem, kinézet, stb.) férfiak, de még az átlagnál jóval jobb anyagi helyzetű, de nem kőgazdag palik(700+ körüli nettókkal) is későn házasodtak meg, jóval 30on túl.

És totál becsicskultak az asszonynak. Munkahelyen a kollégák, előző munkahelyekről kollégák, gyerekkori barátok, haverok, stbstb.

Teljesen megváltozott az életük onnantól kezdve, hogy megnősültek és gyerekeik lettek.

Amikor már felmerül egy laza, iszogatós szombat este, egy meccsnézés, egy vitorlázgatás, egy gokart, egy bármi hasonló program ötlete, máris jönnek a szégyenkezve elmormolt "megbeszélem az asszonnyal" mondások.

Persze mindenkin azt látom, hogy próbálja megmagyarázni, meg nyugtatni magát is, hogy "hát ez az élet rendje, meg kell állapodni", meg hasonló dumák, de nem azt látom rajtuk, hogy boldogok az életükkel, pedig még a házasság előtt azok voltak.

Sőt, amikor nagy ritkán sikerül berángatni őket egy görbe szombat estére, akkor az ötödik sör után már jön a rinya szinte mindegyiktől, hogy "jaj, mennem kell haza, mert holnap megyünk az IKEA-ba asszonnyal", meg "fú, baszki, de jó csaj ül ott, bár ne nősültem volna meg, rástartolnék", meg hallgatom végig, ahogy arról panaszkodnak, hogy az asszony állandóan szívja a vérüket, meg alig van szex, meg füvet kell nyírni hétvégén, és a többi.

És még az átlagnál jóval jobban keresőknél is, akik kvázi eltartják az asszonyt, jellemző az, hogy a napi hajtáson kívül be vannak csicskítva mosogatni, takarítani, etcetc.

Mindössze néhány olyan átlagfaszi ismerősöm van, aki boldogan éli ezt a családos életet, mert annyira szerencsés volt, hogy kifogott egy normális, nem "modern" nőt.

A többi szenved.

Több százas létszámról beszélünk.

Elválni nem akarnak, mert közös hitel, közös ház, etc, iszonyat nagy anyagi bukás lenne ez nekik.

Sokan úgy próbálják elviselni ezt, hogy mellette más nőket dugogatnak.

Ezen kívül van néhány kifejezetten nagyon gazdag ismerősöm, több százmilliós, akár milliárdos vagyonnal, egyedül rajtuk látom azt, hogy mindenféle kompromisszumok nélkül boldogok házasság mellett is - nyilván, mert ők megtehetik, ők már elég gazdagok voltak ahhoz, hogy legyen eszük házassági szerződést iratni, asszonnyal közös hitelre, de semmiylen hitelre sem szorulnak rá, amúgy körülzsongják őket a a jobbnál jobb nők a pénzük miatt, tehát az asszonynak egész egyszerűen nincs semmilyen ütőkártya a kezében, amivel sakkban tarthatná őket.

Ezzel szemben vagyok mondjuk én, szintén bőven átlag felett keresek, de nem vagyok kőgazdag. Én arra fordítottam a ~20 évnyi munkámat, hogy felépítsek magamnak egy egzisztenciát önállóan, budapest agglomerációs kertes ház, és nincs se saját hitelem, pláne nem közös hitelem, vagy közös tulajdonom nővel.

Van egy barátnőm már évek óta, akinem világosan az értésére adtam, amikor összejöttünk, hogy nincs házasság, nincs gyerek, nincs közös tulajdon, ez az én házam, ha szeretne odaköltözhet, de tulajdont nem fog benne szerezni.

Ő egyetértett ezekkel a feltételekkel.

És érdekes módon marha jól működik így a kapcsolatunk, mert pontosan tudja, hogy hol a helye, mert nincs semmilyen ütőkártyája ahhoz, hogy becsicskítson, elnyomjon. Nem zsarolhat válással, a gyerekeim elvételével, a házam felének elvételével. Ezért meg sem próbálkozik ezzel, hanem tiszteletben tartja az igényeimet és eszében sincs korlátozni. Mert tudja, hogy akkor azt fogom neki mondani, hogy na akkor most szépen lehet csomagolni és költözni.

És nincs rinya, nincs érzelmi zsarolgatás, nincs korlátozás, se semmi ilyesmi, ami miatt szinte az összes ismerősöm szenved.

Kivéve azt a néhány fickót, akit már fentebb felsoroltam, vagy azokat, akik hozzám hasonlóan építették fel az életüket.

Na de ezt én megengedhettem magamnak, mert szerencsére elég jól keresek ehhez, de átlag fizuból egy átlag férfi a büdös életben nem tud magának hitel nélkül saját életet felépíteni.

"Ami viszont kifejezetten nehéz - és emiatt marad a legtöbb ember átlagos - az, hogy legyőzd a lustaságot és az önigazolást."

Heh, vicces, én pont azoknál látom a gyáva, megalkuvó önigazolást, akik a csicska életet(asszony, házasság, gyerek) választják.

Ők azok, akik folyton hajtogatják az olyan közhelyeket, hogy "ez az élet rendje".

De ugyanakkor ők azok is, akik, ha neadjisten az asszony évente egyszer elengedi őket sörözni a haverokkal, 5 sör után már mást sem tudnak, mint panaszkodni, hogy de szar a házasélet.

#147

A gyerekkel rendelkező férfiismerőseim döntő részénél nem ezt látom. Tartott max. fél évig a nagy öröm, utána elindultak a lejtőn lefelé.

Egyébként meg nem tudom, miért akarod mindenáron rátukmálni másra a saját nézőpontodat.

Elhiszem, hogy te egy olyasféle mintaapuka vagy, aki imád esti mesét olvasni, meg pelenkázni, de én úgy látom, hogy a férfiak többsége csak azért választja ezt az utat, mert "ez a szokás", meg "ez az élet normális rendje", de a többségük megbánja elég hamar, csak akkor már nics kiút.

148

A nők egy része is megbánja, csak ők még ezt ki sem mondhatják, mert nagyjából élve égeti el érte egyrészt a többi nő, másrészt az álszentebb férfiak, harmadrészt egyes politikai erők, mert "micsoda dolog ez!" - pedig ha kimernék mondani, akkor kevesebb lenne a felelőtlenül történő gyerekvállalás.

III.Edricus (144) valamiért sosem látom hogy nők itt csoportosan rinyálnának hogy minden férfi szar alak, és le kell őket cserélni egy robotra.

De legyen akár férfi, akár nő, aki rosszul választ, felnőtt emberként vállalja a felelősséget a rossz döntéséért, és szerintem jobb esetben tegyen is érte, hogy az élete jó irányba változzon. Személyes véleményem, de nem kell velem egyetérteni, hogy a gyereknek is jobb, ha nem egy háziszörny őrjöng minden nap körülötte,csak mert őt hívják anyucinak vagy apucinak. Sokszor jobb a válás a gyereknek is.