Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan kezdjem el túltenni magam a volt barátnőmön? Többi lent
Sziasztok
Több mint egy hónapja mentünk szét barátnőmmel akivel 3 évig voltam együtt de egyszerűen nem tudom elkezdeni feldolgozni ezt az érzést. Az első két és fél év nagyon jól telt nagyon sokat mentünk mindenfelé amíg be nem ütött ez a vírushelyzet. Most nyáron a barátnőkkel ment el dolgozni nyári munkára, nekem sajnos másik városban van a munkahelyem emiatt csak péntek szombat vasárnap voltunk együtt. Sajnos egyre többet veszekedtünk, éreztem hogy valami nem stimmel. Utoljára annyira összevesztünk hogy nem is találkoztunk akkor hétvégén. Igyekeztem megbeszélni hogy vele mi történik mondja el. Végül benyögte hogy élni szeretne, felszabadulni, minden hibámat a fejemhez vágta hogy ő mellettem nem mehetett sehova (ami nem igaz) mivel amíg normális módon összefutott a barátnőivel elmentek erre arra addig semmi bajom nem volt viszont egyszer átvert ezzel kapcsolatban is. Nos a Balatonon mint kiderült más fiú került a képbe és ezt mástól kellett megtudnom, nagyon csúnyán átvert többször is. Mikor lett volna alkalmam elmenni hozzá mindig azt mondta hogy sokáig dolgozik... Később azért csak elmondta, hogy nem akarta azt, hogy dolgokat lássak. Majdnem minden este ment az ivás elég durván és tudta hogy én ezt annyira nem bírom. Nekem is csomó hibám van és mindig próbáltam változtatni ha valami nem volt jó neki, állandóan a kedvében akartam járni de már egyszerűen nem azt a visszajelzést kaptam amit eddig. Amit még tudni kell hogy neki én vagyok a legelső barátja és velem tapasztalt meg mindent úgymond emiatt gondolom ez mindenhogyan bekövetkezett volna :(. Ő most 20 én pedig 24. Egyszerűen annyira szeretem és annyira hiányzik és állandóan kattogok meg rajta agyalok... Ha máris másik srác van a képben miért nem mondta el? Minek kellett ilyet írni hogy időre van szüksége, meg hogy nem búcsúzik el végleg...
Nyugi papi, én a volt feleségemtől megkaptam, hogy lehúzom a mocsárba, miattam nem tud változni, és a válás után 1 évvel ugyanúgy éli életét, csak nélkülem. De frankón ugyanúgy. Nem vagyok a képben, lehetne változni, de nem változtat. Akkor most ki is a hibás? Ja hogy önmagunk vagyunk önmagunk változásának az elsődleges akadálya, és nem a másik. Áhá, az más.
Mit lehet tenni? Fel kell dolgozni az érzelmi vonalát, amit valahol hagyni kell. Tudom milyen, mint amikor átmegy rajtad egy nyergesvontató, és életben maradsz. Meg kell élni, sírtam én is, vertem az ágymatracot ököllel. De aztán el kell kezdeni tenni azért tudatosan, hogy jobb legyen. Sport, célok, távlatok, hobbik, jövőkép.
Őt pedig kénytelen vagy elengedni. Ne keresd, ne írj neki, ne hívd, ne buzeráld, ne öntsd rá a fájdalmad. Fusd kit magadból, üsd ki magadból, menj és nyomd ki fekve a 100 kg-ot, ha kell üvölts közben és gondolj rá.
És természetesen értékeld át azt, hogy ő mit látott benned problémának. Van-e valóság alapja, tényleg ilyen voltál, vagy csak az ő légvárai, szemüvegei éreztették azt, hogy te ilyen meg olyan vagy.
Tudod a legkönnyebb a másikat hibáztatni, felállni, és lecserélni. De az, hogy az ember mélyen magába nézzen, és azt mondja, hogy bakker tényleg, nekem is vannak hibáim, az már nem sokaknak megy. Ezt már inkább a nőre értem.
Kemény a folyamat, gyászold meg, mert mi férfiak is sírhatunk, de állj fel belőle. Mert sebet nyalni, nyekeregni már nem. Az nem ugyanaz, mint a mély és őszinte sírás. Veszteség, gyász élmény, amit meg kell élni, de te rajtad múlik már, hogy meddig tart, és merre indulsz el belőle.
Cikk ajánló, vagy útravaló, ami nekem meghozott pár "aha-élményt".
Erőt, kitartást kívánok ehhez a folyamathoz!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!