Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Mit tegyek, ha nagyon fáradt...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mit tegyek, ha nagyon fáradt és egy olyan kérdésem is zavarja, ami egy szimpla igen/nem válasszal lerendezhető lett volna, és csak én égek? Voltatok ilyen helyzetben? Mi a megoldás? Tanácsok erre?

Figyelt kérdés

19-N (én) 22/F (Ő)


Idegesítem minden dologgal, a jelenlétemmel, a beszédemmel. Ő fizikai munkázik, én tanulok jelenleg. Ketten élünk, első ilyen komoly kapcsolata ez mindkettőnknek. Nagyon az elején vagyunk, rázódunk bele a háztartás vivésébe is.


Tegnap hulla voltam az iskola és a napi teendő megcsinálása után, mert begyalogoltam majdnem az egész várost tanóra keretén belül, rengeteg anyagot adtak le és kellett tanuljak, már most beadandót leadni, emellett bevásárolni autó nélkül időigényes volt, postára elmenni, a főzés, egyéb teendők miatt megintcsak röpke másfél órám ment el. Elfáradtam én is, mert nem számoltam, mennyi energiát fog ez elvenni. Nehéz időszakon vagyunk túl, költözés, anyósék általi b...sztatás kiheverése és jó pár nagyon komoly vitán. Szóval mondhatni, pattanásig feszült a helyzet..

tegnap meg időt akartam ezek után vele picit tölteni, de rokonaim hívtak pont este akkor, mikor egy negyed órás beszélgetésre sort kerítettünk picit nyugiba. Ment a szószátyárkodás,hiába akartam 3x is ismételve magam letenni, futottam a tiszteletköröket, hogy ne legyek lerázós, és mégis elment fél óra ezzel is.. ez Neki nem tetszett. Semennyire. Furcsállta a dolgot és megjegyezte, hogy fura voltam.


Ma feltettem egy kérdést, miszerint: találkozhatom-e az új osztályommal vasárnap építőtréning gyanánt, gólyatábor elmaradt, és ez kb 3 órát venne igénybe. Itt kipattant. Elhordott, anyázott, hogy mit képzelek..én sem tudtam magam utána tartani, hozzá sem szóltam, majd kifakadtam, hogy én nekem kivel mással kéne ezeket megbeszélni, ha nem vele? Normálisan vezettem fel a dolgot, teljesen jó kedélyű voltam. No meg ekkora valagat keríteni ennek, mikor egy sima nemmel is elrendezhette volna? És ha kötelező iskolai megjelenésről lenne szó, ami megintcsak megbeszélést igényel, de ehelyett vita lesz a normális megbeszélés helyett?? Ilyenkor mégis mi a jó büdös fenét csináljak? Akárhogy hagytam, baja volt az is, nem szóltam hozzá, ha szóltam normálisan se volt vevő rám. Aztán anyázott. Megint. Nem tudtam ezt benyelni csak úgy és kifakadtam, mert zsinórban ez ment jó ideje. És kikívánkozott már belőlem is az, ami: mondtam is ezeket.. Hogy én nem maradok Vele, mert eddig ezt az arcát költözés előtt nem mutatta, hogy az exeit hordta el mindennek és tette nekem is a szépet, de a saját oldaláról nem szólt a fáma, mit tett és kivel milyen szintig.. Hogy engem megvezetett és hogy én is lehetek fáradt és igyekszem, plusz hogy a kritikát nem veszi és a normál beszélgetésre se hajlandó, és inkább megyek kollégiumba, vagy vissza haza, de neki nem való párkapcsolat se így és sajnálom, hogy erre a vak “bulira” tíz hónapot el kellett pazaroljak a nagy null-nudliért.

Kapta azért vissza az ívet, mert a hangnemet és az anyázásom nem tűröm. Hiába kezdett közeledni, volt kedves két percig, de lökdösni kezdett, amint mondtam, hogy hagyjon lenyugodni picit (normálisan szólva). Megkaptam a gyerekes jelzőt. Külön akartam aludni ezek után, mert nem bírtam elviselni a harag annyira erős volt, ami tudom, nem jó, és a sírás is kerülgetett.


A válasz meg mindig ezt a precedenst leszámítva: túl fáradt a hülyeséghez, a hisztihez, negativitáshoz és hagyjam.


Nyilván nem keverek betont 8 órán át, akkor is egy megbeszélendő dolog lett volna, mert estig le kellett adjam a választ a vasárnapi asztalfoglalás (/fő) miatt. És szerintem jól tettem, hogy belevontam, hisz a párom.


Elvégre mindent megosztunk a másik felünkkel nem??

Na de ilyenkor mi van??? Mit csináljak? Lehet én voltam most a tahó nagyon? Korai lett volna ez még, ennyire taknyos lennék? Kinőhetek ebből egyáltalán vagy reményvesztett vagyok?


2020. szept. 4. 23:59
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:
100%

Hát nem normális a srác, az biztos. Ez az egèsz meg hajaz a bántalmazó kapcsolatra.

Ez az engedèlykèrès is furcsa. A párunktól már nem szokás elkèretszkedni. Nem az apád, meg nem a parancsolód, hogy neki kelljen elengedni valahova. A megbeszèlèse meg annyit takar, hogy szólsz róla, hogy lesz egy iskolai programod vasárnap.

Szerintem költözz szèpen haza, vagy koleszba, vagy ami lehetősèged van, mert ez a kapcsolat egy borzalom, csak tönkre fogod tenni magad.

2020. szept. 5. 08:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim ***** válasza:
100%

Remelem, az egyetemen talalsz egy rendes, kedves joravalo fiut.


Azt meg, hogy o a "masik feled", surgosen felejtsd el.

2020. szept. 5. 09:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:
100%

Csajszi. Én voltambántalmazó kapcsolatban.

Rossz családi körülmények közül jöttem, azt hittem szeret, aztán szép lassan "elpusztított". Nagyon nehéz volt kilépni belőle és továbblépni, összeszedni és újra felépíteni magam. De muszáj volt meghoznom ezt a döntést, és neked is az.


Pici segítségként írom:

• Már tudom, hogy nem kell engedélyt kérnem a páromtól ahhoz, hogy találkozzak a barátaimmal, csoporttársaimmal, kollegáimmal, családommal.

• Ma már tudom, hogy el mehetek bulizni, ahová azt veszek fel, amit akarok. Ha pedig elhívom őt is, hogy tartson velünk (mert pl a többi csajszinak is jön a párja), de ha nincs kedve jönni is elmehetek.

• Ma már tudom, hogy én is elkísérhetem őt, ha találkozik a barátaival, ha van kedvem. Ha pedig nincs, nem muszáj. És azt vehetek fel, amit szeretnék.

• Ma már tudom, hogy a háztartást nem egyedül kell csinálnom. Főzhetünk együtt, ő is kimoshat, felporszívózhat stb. Sőt, ha én nem szeretek egy házimunkát simán bevállalhatja többször.

• Ma már tudom, hogy van pénz az en hobbijaimra is, nemcsak az övére. Hogy választhatok én is filmet, ehetjük az én kedvenc sütimet is, válaszhatok én is kirándulási helyet, anélkül, hogy utána velem van a baj.

• Ma már tudom, hogy megérdemlem, hogyha problémám van, akkor elmondjam a páromnak, megbeszéljük. Hogyha neki van gondja, nehézsége problémája, normálisan elmondja, megbeszéljük és ne rögtön a falhoz vágjon, elvegye a telefonom, esetleg megüssön, ha úgy van kedve.


Csajszi, sokat kell saját magadon dolgoznod, de lépj ki ebből a kapcsolatból, mielőtt nem marad semmi önbizalmod csak a gátlásosság...

2020. szept. 5. 09:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:

Nem kell ezt ennyire eltúlozni.Higgadjatok le mindketten.

És olyankor kell komoly beszélgetést folytatni,amikor nem hulla fáradt az ember,meg amikor ki van kapcsolva az a ki..ott telefon!


Először is el kell jutni odáig a fejekben,hogy ne a másikat okoljuk rögtön minden xarért,hanem nézzük át mi van velünk.Ki,mit,mikor csinál,mennyit vesz ki az emberből,és mit lehetne tenni,hogy relative mindketten elégedettek legyetek.


Nincs én,meg te,hanem mi vagyunk!!Ismételgessétek:Mi vagyunk!!!Mi vagyunk!!!


Később is lesznek gondok,később is lesznek nehéz napok.Akárkivel is állsz majd össze!!Ennek a kezelését kell megtanulnotok,mert egy házasság sem fog működni semeddig sem,ha erre képtelenek lesztek majd a későbbiekben.


A kérdés feltevést,előzze meg egy olyan mondat:Sziven,szeretnélek megkérdezni,hogy mi a véleményed.Bármit is mondasz,nincs gond ,megoldjuk.Elhívtak vasárnap egy előadqsra,ami fontos lenne,de lemondom,ha nem szeretnéd.Elmegyünk valahová akkor.


Vagy:Kicsim ma nagyon belehúztunk,ne haragudj,de nehéz figyelnem,és alig várom,hogy ágyba bújjak.Ha nem ma kell megbeszélnünk,akkor holnapra tegyük,de ha halaszthatatlan,akkor bedobok egy kávét,és hallgatlak..


Kb ilyesmik.

A lökdösődés,egymás pocskondiázása,meg leüvöltése nem tartozik két civilizált ember eszköztárai közé!

Idegből semmit sem lehet megbeszélni.

2020. szept. 5. 12:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 anonim ***** válasza:

Az ilyen viselkedésre nincs mentség szerintem. Se a fáradtság, se az h rajta vezetted le te is a feszkót, stb. Amikor exem rajtam vezette le a feszkót, megértettem, hogy mi történik, hagytam hogy kidühöngje magát, odamentem és megvígasztaltam, hogy vele vagyok, nyugi stb. Nem estem neki.

Veszekedni lehet, de azt még akkor meg kell oldani, és kibékülni, utána higgadtan átbeszélni a problémát és engedni, kompromisszumot megtalálni. Szerintem szimplán nem illetek össze. Kár erőltetni ezt. Csak éveid fognak elmenni, szépen megszokod a testi, lelki bántalmazást és azt fogod hinni, hogy nem érdemelsz jobbat.

2020. szept. 5. 12:37
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!