Mi a véleményetek az ilyen viselkedésről?

A férjem egyre jobban kifordul magából. Utolsó, alávaló módon beszél velem és viselkedik, idegbolond és annyi stressztűrése sincs mint egy 5 évesnek.

Lenne 2 eset, amiről kikérném a véleményeteket, ha nem volt igazam, azt is belátom.

Az egyik, hogy volt egy munkahelyem ami engem nagyon kimerített és kikészített (a párkapcsolati stresszel együtt nagyon sok volt), 3 évet voltam ott, egy durva bourn-outtal jöttem ki onnan, 1 hét kórház és 3 hét betegállomány után. Utána költözés volt, lett egy jó munkám, pár hónapig 2 munkám volt egyszerre, heti 60 óra, legtöbbször hétvége se volt. Folyamat szorít a mellkasom, a fejem, hulla fáradt vagyok évek óta, azt érzem hogy teljesen kimerültem. Most újra költözünk. Nekem úgy alakult, hogy az új lakóhelyen november 1-től 100 % hogy van munka, megkaptam a szerződést. Előtte szeptember elejétől is elvállaltam egy munkát arra a 2 hónapra. De mivel lesz egy másik novembertől, felmerült bennem; hogy a szeptemberit visszamondom, hogy azt a 2 hónapot otthon a szülői házban végig tudjam pihenni, regenerálódni.

Na erre a férjem kikelt magából, hogy bennem már nem lehet megbízni, mi az hogy 2 hónapig lopni akarom a napot, mit gondolok én, miben fáradtam el,nem voltam én menedzser, és így mi a garancia arra, hogy nem gondolom majd meg magam, hogy még egy ev pihenésre is szükségem lesz? Kijelentette hogy ha nem megyek, ő kivesz magának egy személyre albérletet mert ő nem megy bele ilyen rizikóba...Kérdés, én látom csak vérlázítóan abszurdnak ezt a helyzetet? A szüleit is beavatta, ők is ugyanazt a nótát fújják, "nem értik, miben fáradtam el".

A másik, hogy a költözés, szervezkedés miatt stressz van, ez a fő téma. Én egy beszélgetés kapcsán azt mondtam, hogy örüljünk, ha nem leszek megerőszakolva azon a munkahelyen, ahol 2 hónapig leszek (napi kapcsolatban leszek bűnöző kategóriájú emberekkel, 1 börtönviselt is van köztük, állásinterjún pár ilyen volt a közelemben, nem értek hozzám, de a szemükkel már elkövettek ezt-azt, cuccogtak, hangosan kimondták hogy mit gondolnak). Erre a férjem 2 napja drámázik, hogy hogy lehetek ilyen "idióta, degenerált, agyhalott, nem normális, fogyatékos" hogy ilyenekkel felhúzom őt, mikor most ilyen fontos dolgunk van. Mégis ki erőszakolna meg fényes nappal (nyilván az erőszakolás szó túlzás volt részemről, ez alatt atrocitásokra, konfliktusokra gondoltam, erre a kollégák is figyelmeztettek). Az amit a férjem levágott emiatt, elképesztő volt, még tőle is. Én most már ki akarok szállni ebből a kapcsolatból, olyan durván sértegetett, hogy már csak gyűlöletet érzek iránta.

Érdekelne, hogy erről a 2 utolsó cseppről a pohárban mut gondoltok. Ő azt mondta, mondjam el másoknak az esetet, majd ki fognak röhögni és megmondják, hogy milyen hárpia vagyok. Őszintén érdekel, más hogy látja ezt a 2 szituációt.