Vajon lehet olyan hogy valaki 18 évesen tudja kivel akarja leélni az életét, hogy gyanítja megtalálta a nagy Ő-t?

EZ elképzelhető, de szerintem csak abban az esetben, ha már van elég sok tapasztalata másokkal. Ha Ő az első, akkor sajnos csalókás a dolog.

B.P.

Én 18 évesen ismertem meg pàromat.

Nos eleinte voltak olyan pillanatok,ahol azt mondtam,mégsem ö az akit keresek,végül a sors ugy hozte hogy 3 év utàn is együtt élünk,söt mostmàr a baba is uton van.

Hozzàteszem,ö nem az elsö volt szàmomra,ja és ö 29 éves,tehàt korban eléggé érett

Ritka kivételtől eltekintve elég valószínűtlen, hogy az akit 18 évesen a nagy Ő-nek tekintünk életünk végéig az lesz.

Ennek legfőbb oka, hogy 18 és 30 éves kora között az ember rengeteget váltzoik. Ez a felnőtt élet tapasztalatszerzési időszaka, amikor a szülő már nem áll az ember háta mögött – sem azért, hogy oktasson sem azért, hogy naponta letörölje a könnyeket :)). És semmi sem garantálja, hogy a párok tagjai külön külön olyan irányba változnak ami megfelel a másiknak. Ezek a korai kapcsolatok többnyire válással, szakítással végződnek. (újra elmondom: vannak szerencsés kivételek.)

Az igényei, elvárásai is mások az embernek 18 évesen mint később. Vannak apró korkülönbségek, érdeklődésbeli vagy szellemi, temperamentum beli különbségek amik ebben a korban nem de később áthidalhatatlannak látszó szakadékot képeznek két ember között és váláshoz vezetnek. És mivel nem szerzett gyakorlatot az illető (hiszen az első párjával él) nem tanult meg megoldásokat a probkémák kezelésére.

Most a 18 évesek le fognak pontozni ezerrel. :))

De sajnos a sokkal idősebbek már tapasztalatból beszélnek és látják magukat a barátaikat, a szerelmeiket 20-25 évvel ezelőttre tekintve. Teljesen máshogyan gondolkodtunk akkor és most. Azok nem váltak el, akik később házasodtak. Úgy 30 körül - ha volt előtte értelmes kapcsolatuk.

Én 19 múltam, a párom 21 néhány hónapja együtt élünk, lassan négy éve együtt vagyunk. El tudnám képzelni, hogy vele éljem le az életemet, de tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, és bármi történhet addig. Sokszor tervezgetünk, hogy mit hogyan szeretnénk a jövőben. Nem szeretném elveszíteni. Persze nekem is mindenki mondja, hogy az első, meg hogy nem fog örökké tartani. Lehet, hogy igazuk van, de inkább ne legyen.

Szerintem akkor mondhatod csak azt, hogy el tudnád viselni a hülyeségeit, ha már vele élsz. Akkor majd meglátod, hogy ami eddig apróságnak és semmiségnek tűnt, valójában mennyire idegesítő, és hogy ő tisztában van azzal, hogy a falra mászol tőle, de nem akar változtatni rajta, mert ő így érzi jónak. Tudni kell kompromisszumokat kötni, elviselni, ha a másik fáradt, nyűgös, rosszkedvű, és nem összeveszni mindenen. Ez pedig annak a legnehezebb talán, akinek nincs testvére (mint én és a párom).

És majd csak akkor szabad elhinni, hogy örökké tart, ha 50-60 é múlva együtt kuporogtok a fotelban a kandalló előtt.

Épp azért olyan ritka, mert mindenki mások véleményén lovagol, és te is itt kérdezgeted, ahelyett, hogy boldog lennél vele! Nem leszólni akarlak, én átérzem a helyzeted, csak az embereket olyan súlyos mértékben befolyásolja más emberek élete, hogy az már túlzás. Azt mondják neked sokan, hogy valószínűtlen meg alig van rá esély, és te elgondolkodsz rajta, ettől kezdve rengeteget fogsz ezen agyalni és persze, hogy negatívan alakulnak a dolgok. Mindenkinek más az élete és senki de senki nem tudja megmondani, hogy mennyi esélye van annak, hogy te kivel mennyi ideig leszel együtt, legyen akármilyen tapasztalt!

Ennek ellenére egyet értek a 10:41es válaszolóval abban, hogy még rengeteg változol 18 éves korodtól kezdve és lehet olyan irányba, ami a másik változásaival már nem egyeztethető össze. De ilyen esetben úgyis rájössz majd és nem fogod annyira bánni. De ne olvasgasd a sok ember véleményét mindenhol, mert csak összezavarodsz! A te életed, majd alakul, ahogy alakul, bármi lehetséges. Majd kiderül jó pár év múlva:) Csak érezd jól magad vele...