Aki házas, mindenki megtalálta a szerelmét, vagy sokan kompromisszumot kötöttek?

Én úgy tartom, hogy a szerelem tarthat bármeddig és szerelemből fogok házasodni.

Én keresgéltem 21 éves koromig, úgy érzem szerencsés vagyok, mert akkor megtaláltam a nagy Ő-t. Ezt érezni kell, hogy tényleg az a valaki, aki akkor is szeret, ha éppen hányva bőgsz, vagy menstruációs görcsöktől szenvedsz, aki mindig mindenben ott van melletted, aki mindig meg tud nevettetni, aki mindig segít, stb...

Személy szerint én úgy gondolom, hogy a házassághoz több kell a szerelemnél. A szerelem alap, de egy életre szóló társnak lenni többet kíván. Szerelmes sokszor lehet valaki, de ha valaki hisz még abban, hogy egy életre kitartson valaki mellett ott sokkal több dolog kell. Szerintem aki házas az érti mire célzok ezzel.

Nagy különbség van ,,fellángolás" és ,,szerelem" közt, de nehéz észrevenni mégis. Én minden esetre hiszek benne, hogy meg lehet találni az életre szóló társat, de ehhez nem csak a szerelem kell.

ma 01:51-nek

Teljes mértékig igazad van (nem vagyok házas, de így gondolom, érzem)

A fent i hozzászólók nagyon könnyen írták, hogy "ha majd csak a szeretet marad"

Attól hogy szerelmes vagy valakibe, még nem fogod szeretni, lehetsz szerelmes szeretet nélkül...

Ha szeretet van az mindennél többet ér.

Kérdésre: Ha találtál egy társat, aki egy életre veled marad,és "csak" szeret, akkor megtaláltad akit kerestél, akkor nem kell keresned tovább. Ha közben tovább keresel, akkor vagy nem vagy elégedett vagy nem tudom.

Szerelmesebb persze mindig lehet, de a szeretet az mindig több lesz. Még ha a mai világba kezd elcsépelt közhely lenni. A mögöttes tartalma nem változik.

"Szeress és tégy amit akarsz!" /Szt. Ágoston/ (nem pedig "Légy szerelmes és tégy amit akarsz!")