Normális, hogy ilyen vagyok? Lustaság ez mások szerint is? Voltatok már ilyen helyzetben a párotokkal és a szüleivel?

28 éves budapesti férfi vagyok, aki egy kertesházban él. Nem szoktam munkálkodni a ház körül, max levágom a füvet, van egy műhelyem, autókat szerelgetek, barkácsolgatok, nálam ennyiben kimerülnek a kintibdolgok. Szeretek hétvégén sokáig aludni, akár délig is, sokszor ki sem mozdulok a házból, csak filmet nézek, főleg ebben a nagy melegben. Párom illetve szülei vidéken élnek egy kis faluban, szerintük lusta vagyok. Ha náluk vagyok nincs délig alvás, egész napos pihenés, mindig van tennivaló, már reggel hatkor kelni kell szombaton is és ásni a kertet, meg sövényt nyírni, kapálni, a virágoskertet ápolni, stb.

Eddig úgy volt összeköltözünk párommal, de most ezen van kiakadva, hogy szerinte én semmittevő vagyok és neki ez nem tetszik, meg a szüleinek sem, szrintük lusta vagyok. Most ott borult ki a bili, hogy párom édesapja épített valami tározót, én épp náluk voltam 2 napot, de meg is kaptam, illetve fél füllel hallottam ahogy párom szülei beszélgettek, hogy eszembe sem jutott volna segíteni, egy téglát nem lennék képes megfogni olyan lusta ember vagyok, persze aztán barátnőm is a fejemhez vágta ezt, hogy igazán segíthettem volna az apjának. Nos, egész héten dolgoztam, illetve azért mentem le hozzájuk, mert párommal szerettem volna lenni és nem egy falat felhúzni. Az persze már más kérdés, hogy amugy sincs ilyenekehez kedvem, ha nekem is kellene építeni valamit, valószínűleg inkabb fizetnék érte másnak, de én biztos hogy nem szenvedek vele. Ez odáig fajult, hogy most mosolyszünet van köztünk. Nem tartom magam lustának, én ilyen vagyok, így érzem magam jól, és az eddigi 28 évemben is így éreztem jól magam. Én nem tudok ilyen buzgómócsing lenni, aki már reggel hatkor kalimpál este nyolcig megállás nélkül.