Elengedjem, vagy van értelme várni? Normális a bizonytalanság?

A barátom 20, én 19 éves vagyok. Nekem már volt néhány hosszabb-rövidebb kapcsolatom, neki ez az első. Januárban kezdtünk el beszélgetni, két kisebb szünettel 5 hónapon át "ismerkedtünk", majd júliusban összejöttünk.

Az utóbbi időben éreztem, hogy megváltozott a viselkedése, de sokáig tagadta, hogy bármi baj lenne, azonban a napokban egy hosszú telefonhívás közben elmondta, hogy bizonytalan. Azt viszont teljesen hiába kérdezgettem, hogy pontosan miben, tud-e valamit mondani, amiben változtatnom kéne stb., mindenre csak "nem tudom"-mal felelt.

Alapvetően a kommunikáció híve vagyok egy kapcsolatban, de nagyon passzív, nem tud/akar válaszolni a kérdéseimre, így viszont teljesen tehetetlennek érzem magam. Felhoztam a szakítás lehetőségét, de azt egyáltalán nem akarja, engem viszont borzasztóan nyomaszt, hogy nem vagyok elég, bizonytalan velem szemben és félek, hogy emiatt az aggódás miatt az én érzelmeim is rossz irányba változnak.

Én mindig természetesnek tartottam a bizonytalanságot egy kapcsolat elején, hiszen nem ismerik még teljesen egymást a felek, illetve egy első kapcsolatban magunkról is nagyon sokat tanulunk, ami miatt magunkkal szemben is elbizonytalanodhatunk, de kicsit attól is félek, hogy jelenleg nem látok tisztán és azért akarom normálisnak tartani, mert akkor még "van remény".

Szóval ez normális, vagy vágyálmokba ringatom magam? Erőltessem, hogy mondja el pontosan, mi a baj, vagy azzal csak rosszat teszek?