Tudom sokan feltették már, de létezik örök szerelem?

Most szerintem a 70-80 évesek 90%-a együtt van azzal, akivel egykor összeházasodott (nem beleszámítva az özvegyülést), de nem hiszem, hogy ez nagyrészt a hatalmas szerelmeknek köszönhetően alakult így, semmint inkább, hogy az ő életük fénykorában (20-40 év) a fiatalon való házasság volt a nyerő (mindkét mamám 18 évesen házasodott), és emellé még a válás sem volt nyerő a külvilág számára. Az nem elég az örökké tartó szerelemhez, hogy leéltek egy életet, hiszen lehet, hogy a tűz hamar odalett köztük, és már nagyon fiatalon beléptek egy érzelmi téren hosszú és unalmas házasságba, amiről úgy gondolták, hogy kötelességük, hogy halálig tartson.

Ennek ellenére biztos vannak olyan emberek, akik együtt vannak életük végéig az egymás iránti feltétlen érzelmeik miatt, csak nagyon kevesen, és ebben a világban már kevesebb az esély is rá, hogy ilyen kialakuljon (tényleg egy életen át, amit nem tudok most megmondani modjuk három év után, hogy tényleg valamelyikünk haláláig fog-e tartani), hiszen az ember annyi más emberrel találkozik mondjuk egy év alatt, amennyivel régen lehet hogy az élete alatt sem, és sokkal nagyobb az esély, hogy mindig legyen egy, aki a mostaninál jobb.

A barátod, aki szakítotott veled biztosan 20 év alatt, vagy akörül van, ahogy te, vagy a lány is akiért elhagyott, de kötve hiszem, hogy együtt lesznek még fél év, egy év, vagy öt év múlva.

Létezik, de abban van egy jó adag elköteleződés, ami a nehezebb időszakokon átsegít. 15 éves házasok vagyunk, de ma is jó érzés önt el, ha meglátom a párom, ő is mindig mosolyogva fogad, a szexuális vonzalom töretlen, stb. Ehhez kell azonban, hogy mi egyszer és mindenkorra döntöttünk egymás mellett, a férjemet hazugságon sose fogtam a 15 év alatt, az élete és gondolatai nyitott könyv nekem, és ő nagyon mélyen a szívébe fogadott engem. Tudatosan törekszem a férfi önérzetének építésére. Az ő jósága hálát és csodálatot kelt bennem, ami táplálja a szerelmet.

Veszekedni és egymás idegeire menni is szoktunk. Eközben olyan érzésem van, hogy olyan a kapcsolatunk, mint egy tenger: a felszíne fodrozódik, a mélyben azonban mindig biztos nyugalom van.

Az egész egy alapos észbeli döntésen alapszik, miszerint a másikat mindenkor önzés nélkül szeretjük és a javát munkáljuk. Az összes jó és as szerelem is ebből táplálkozik.