Tényleg ez a lányok sorsa?

1 év után összeköltöztem a barátommal, mivel már sokszor nem nagyon bírtunk ki egy-egy napot se egymás nélkül, és az egy év alatt egyszer se vesztünk össze. Azonban szépen lassan az anno randiknak tekinthető estékből az lett, hogy 2havonta egyszer elmegyünk a két utcával arrébb lévő moziba, programot szervezni csak nekem jut eszembe, sokszor egyedül megyek társaságba. Reggeltől estig nem vagyok otthon a munka miatt, ha hazaérek hatalmas rumli, szennyes és edényhegyek fogadnak.

Van olyan férfi ezen a világon, aki mellett nem kell 3 kávé, hogy kibírjam a napot, és magamra is legyen 5 percem? Vagy erről szól minden párkapcsolat? Mert akkor asszem felköltözöm egy hegyre...

bocsi a panaszáradatért, de komolyan érdekel, hogy minden férfi ilyen-e?