Szakítottál már azért valakivel,mert nem volt társasági ember?

Szerintem ha valamiről beszélgetnek veled, akkor próbálj visszakérdezni, még ha nem is jön magadtól. Nem kell témákat bedobni, csak érdeklődj. Pl ha azt mondja neked valaki, hogy "képzeld milyen jó strandon voltunk a múltkor" akkor ne csak annyit mondj, hogy "na az tök jó", hanem kérdezz vissza, hogy "tényleg? és milyen medencék voltak? lehetett jó kaját kapni?" stb.

Tudom milyen vagy amúgy, én is sokáig ilyen voltam, de ez tanulható hidd el. Pároddal hogyan beszélgetsz akkor? Kérd meg, hogy játszatok el szituációkat és gyakorold hogy milyen helyzetben mit mondanál. Vagy pl megtanulhatsz ilyen általános sablonkérdéseket is. A lényeg az, hogy az emberek többsége nagyon szeret magáról beszélni, kérdezgesd őket! Ha te kb meg se szólalsz a beszélgetés alatt, de néha felteszel újabb kérdéseket, tehát beszélteted őket, akkor a végén úgy fogják gondolni, hogy milyen jót beszélgettetek, pedig igazából csak ők beszéltek. És az fontos, hogy mindig nyitott kérdéseket tegyél fel, amiket hosszan ki lehet fejteni, ne pedig igen-nem jellegűeket. Ha esetleg ők kérdeznek rólad, akkor mondj pár szót aztán gyorsan tereld vissza rájuk a témát

Ezt is meg tudom érteni.

Talán próbáld megfordítani a hozzáállásodat: sokkal rosszabb benyomást teszel ezzel a viselkedéssel, mint ha hülyeséget mondanál.

De csak tippelek én is.

Ez valószínűleg önbizalomhiányra és szociális szorongásra vezethető vissza, lehet érdemes lenne ezzel szakemberhez menni. Nem egészséges a hozzáállásod, de ezt szerintem te is érzed

Bemagyarázod magadnak,az a gond.Az emberek többsége nem zseni,és bizony sokszor beszélnek hülyeségeket,vagy tévednek,vagy A nak hülyeség,B nek meg nem az.Ugyanis a szubjektiv szempontok sokat számítanak.Nem államvizsgán veszel részt,ahol 3-4arc mered rád,és feszülten figyelik,hogy szakmailag mennyire vagy felkészült,hanem egy laza,kötetlen traccspartin.Mindenki mond valamit,amire mindenki hozzáteszi a maga kis történetét,vagy véleményét,amik általában nem egyeznek.Ettöl még nincs meg az abszolút igazság,vagy a jó válasz.

Túl kritikus vagy magaddal szemben.Itt valakí nagyon jól leírta:Legyél érdeklődő.Ebben minden benne van.Ha figyelsz,és hajt az a vágy,hogy jobban megismerd a résztvevőket,érdeklődési körüket,akkor egyszercsak azt veszed észre,hogy pldául Zsúzsi rétestésztája nagyon finom,tényleg jó lenne megtudni,hogy csinálja,mert a hétvégén meg akarom vele lepni a páromat.És akkor megkérdezed Zsuzsit.Nem azért,mert kéne már megszólalni,vagy mert mit gondolnak,hogy nem beszélek,hanem azért,mert tényleg érdekel.És ez megtörheti a jeget olyannyira,hogy el is felejtetted a gondjaidat,és csak azt veszed észre,hogy eltelt az idő,és mindenki szedelődzködik.

Megszünt az idő,megszünt minden,annyira belefeledkeztél Zsuzsi főztjébe,hogy már a fagylaltkészítésnél jártatok,meg hogy Horvátországban milyen kempingben érdemes nyaralni..

Probálok arra figyelni ,amit írsz.Nos,induljunk ki abból,hogy mi célból jártok társaságba,milyen társaság az.Változó,állandó tagok.

Nem minden társaság izgalmas.Ha nem kötelező,nem megyünk el.

Ha állandó,megszokott tagok vannak,akkor felmerül a kérdés,hogy jó helyen vagyunk e.Kinek a barátai,barátok e egyáltalán,vagy valami érdekkapcsolat,vagy megszokás,ahol nem is igazán érezzük jól magunkat,de "kötelező" a részvétel,mert ugyan mit szólnak,ha nem mentünk.

Ha változó,akkor nincs mit tenni.Elmegyünk,és ott kiderül,hogy joléreztük e magunkat,vagy nem.

A gond az,hogy te kivül vagy,és nem belül,akármilyen társaság is az.

Azt figyeled,hogy a többiek hogy viselkednek,és ez nállad valamiféle méricskélésben merül ki.Ki mit mond,hogy mondta,

Örül,csillog a szeme:Ah ez gyerekes,ez megjátsza magát,amaz nagy ész,emez csak röhög. stb.

És vagy azért nem kerülsz be,mert eldöntötted,hogy ez uncsi,vagy azért,mert nyugtáztad,hogy ez bizony túl magas labda,inkább nem szólsz.A végeredmény az,hogy kivül maradtál ígyis-úgyis.Mert erre predesztinálod magad.Megkeresed ,hogy miért nem érdemes,vagy nem kell megszólalnod, benne részt venned.

Azért frusztrál a dolog,mert leírtad,hogy jó lenne tenni valamit.

A másik oldalon pedig (,ha nem ismernek,nem családi party) ott van az a dolog,amit mások már írtak.

Nem tudnak hova tenni,ezért kellemetlen nekik hogy csak hallgatsz.Te szolíd vagy,de ők ezt nem tudják,hanem arra gondolnak,hogy lenézed őket,unalmasak,értéktelen ,közömbös számodra amiről beszélnek,nem tartod őket semmire stb..

És el se tudod mondani nekik,hogy milyen vagy.Nem tudnak megismerni,és ez nekik is kellemetlen.

Amit én javasolnék,az egyszerű,ésszerűség elve.Nincs hókuszpókusz,pszichoakármi,meg könyvek,bonyolult eszmefuttatások.

Aki úszni akar tanulni,menjen vízbe!Ne rögtön a mélybe,és fokozatosan tanulja meg a mozdulatokat.

Tudatosan,kezdetben olyan,kis létszámú társaságba menjetek,ami még nem sok a számodra.És az sem hátrány,ha jobban ismernek.Itt kell elkezdened az egészet.Majd később,mikor már az a 2-3ember nem sok,jöhet a nehezebbik,ahol 5-7 személy is van,és esetleg olyan is,akit nem ismersz.És stb.

Így apró lépésekkel le fogod küzdeni a problémát,és menni fog az úszás a mély vizben is.

6,16,18#voltam