Szakítottál már azért valakivel,mert nem volt társasági ember?

Ja igen, olyan viszont volt, hogy velem szakítottak emiatt. Azért nem írtam le az előző válaszomban, mert nem erre irányult a kérdés.

El fognak fogadni, de csak a megfelelő férfi. Exem például imádott villogni, folyton játszotta az agyát a társaságban. Szinte már lecseszett, amiért én nem voltam az a bulizós típus... Szóval átérzem. Viszont 5 éves, boldog párkapcsolatom van azóta, és egyikünk sem az a nagy társasági ember. :)

Na ácsi, az két külön dolog, hogy 'nem vagy társasági ember' meg az, hogy képtelen vagy egy kicsit kedvesnek lenni a párod családjával amíg valami fontos családi program van.

Nekem sincs sok barátom, nem szeretem a társaságot, szóval annak csak örülök ha a párom is ilyen, de ha bemutat a családjának vagy a barátainak akkor igenis mindent megteszek, hogy szimpatikus legyek és jó benyomást tegyek rájuk, hiszen mégiscsak fontos emberek a párom számára.

Ha pedig a párom képtelen lenne kibírni azt a pár órát, pofákat vágna, bunkózna és nem lenne képes egy kicsit elcsevegni pl a szüleimmel, az igenis nagy probléma lenne.

Ne aggódj.Nem te vagy a buli fénypontja?Nem óbégatsz,és nem táncolsz az asztalon?

Ne foglalkozz vele.Csináld azt,amit szeretnél,és ahogy jolérzed magad.Ez a lényeg.

Én sem vagyok az a társasági ember.Őszintén szólva nem különösebben törekszem a pezsgésre.Nem igénylem a rivaldát,nncs szükségem bizalomnövelő kapcsolatok sokaságára,hogy megnyugodjak mennyire fontos ember vagyok.Ettől függetlenül nem futok el,ha összejövetel van néha,és nem zárom magamra az ajtót sem.A családi kapcsolatokat nem hanyagolom,de nem tolom túl.Nagyon nem szeretném pldául,ha telefonközponthoz ,vagy egy piachoz hasonló családi életem lenne,és a párom sem szeretné ezt.

Számomra az otthonom szentély.(némi túlzás)

Lehet,mert bika férfi vagyok?:)