Annyira félek a szakítás utáni időszaktól. Mi legyen?

Nem olvastam végig minden kommentet, mert elég hosszú:D, de

nekem is volt egy hosszú kapcsolatom, 2 és fél évig voltam egy sráccal majd szakítottam vele és még 3szor jöttünk össze de sose tartott 3 hónapnál tovább és az lett a vége h nagyon össze vesztünk és szinte gyűlöltem őt.Ha tényleg menthetetlen, ha ő sem akarja akkor hagyd ott,az idő mindent begyógyít hidd el. Én a mai napig szeretem és tisztelem azt a férfit de egyáltalán nem bánom h akkor végleg ott hagytam, most barátok vagyunk és midnent megtudunk beszélni.Tudom h már soha nem lesz köztünk semmi és nem is akarom. Már van más és nagyon boldog vagyok, persze még most is gondolok rá, de csak a szép jut eszembe amikor rá gondolok, és nem fáj hanem örülök neki h ezis az életem része volt és ezis megtörtént velem:) Szerintem ne félj kimondani, hogy vége mert ha vele maradsz pedig már nem szeretitek igazán egymást akkor csak rosszabb lesz.

Én vagyok a kritizáló kommentes

Na, figyelj. Nem látok a dolgok mögé, de hát mit vártál? Vadidegenek belelátnak, ha még magad sem látod?

Bármennyire is hihetetlen, de érzésekkel is olvastam, tökéletesen értem, hogy miről írsz, voltam én is tinédzser, meg szerelmes, meg szakított, meg szakító.

Ami kétségeket leírtál, azokat is megértem. Majd' mindenkiben előjönnek ezek, ilyen az élet. Tudom, hogy most vígaszra vársz és nem kioktatásra, nem is kioktatni akartalak, hanem más nézőpontokat felkínálni. Jó szándékkal írtam, nem bántási szándékkal. De használható vígaszt csak magadban és a hozzád közel álló emberektől kaphatsz, ezért töltsd velük az idődet. Rengeteg szép dolog van a világon, de akár saját magadban is. Foglalkozz hasznos dolgokkal, tanulj (nem csak az iskolában, hanem úgy általában), engedd magadnak azt, hogy elgondolkodj az egészen és leszűrhesd a tanulságokat és rendesen "kiböjtöld" ezt az időszakot. Nekem is volt ilyen, amikor azt hittem, hogy soha nem lesz jobb (és akkor még csak nem is csak szakítás volt ám), aztán lett. Sok emberrel megismerkedünk életünk során és végül a legfontosabb ember nem az lesz, akivel a legszebb volt akármilyen kirándulás, nyaralás, mindenféle szép szavak és csókok, stb., hanem akivel emellett majd az életedet is közösen leélitek. Rengeteg időd van és sok lehetőség előtted, beleértve azt is, hogy tanulhatsz ebből sokat, hogy majd annál, aki igazán számítani fog, már tapasztalt legyél.

Remélem, így már érthetőbb, mit is akartam.