Annyira félek a szakítás utáni időszaktól. Mi legyen?

Ezt neked kell tudni.Előszöris szerintem meg kéne próbálni megbeszélni.Mondd el neki ezeket a dolgokat.

Én ugyanígy voltam életem 1. szerelmével és a 3. év volt a kritikus pont.Szakítottam vele.Ő is indulatos és agresszív lett...2 hét után szó szerint visszasírta magát.ajd megszakadt a szívem.Kibékültünk.Azt hittem majd jó lesz minden,de 3-4 hónap után ugyanott tartottunk.Végül 4,5 év után léptem ki végleg egy 3. személy miatt.Tudom nem kellett volna,de nagyon féltem az egyedülléttől és imponált nekem a 3. azzal,h minden meg van benne ami a páromban nincs...Nem tudom hogy vészeltem volna át a másik nélkül azt az időszakot,mert még így is hiányzott.De már egyáltalán nem bánom,h vége lett.Sőt így utólag azt mondom,már a 3.évben ki kellett volna lépnem.Tudom könnyű ezt mondani,de ha kilépsz és eltelik egy kis idő,lesz másik párod,még örülni is fogsz neki.Szerintem ha fiatal vagy,merj kilépni ha neked ez már így nem jó.De azért ha javíthatónak érzed ülj le vele megbeszélni a dolgokat,hátha újra egymásra találtok...Ez csak 3év az életedből és milyen sok van még hátra...El tudod képzelni,hogy a hátralévőt vele éld le?

Ha megvan a válasz,sztem nem sokat kell gondolkodnod azon hogy mit is tegyél.

Szia!Először is sajnálom, hogy ilyen helyzet alakult ki a kapcsolatotokban.

Kérdésed az, h mit lépj. Próbáld vele még egyszer, de nagyon komolyan megbeszélni. Általában a pasik az utolsó utáni pillanatban döbbennek rá, mit veszítettek el, addig nem hiszik el, h komolyan gondolod. De ennek ellenére tényleg ültesd le, és próbáld vele tisztázni, hogy már nagyon rezeg a léc.

Ha érdemben nem változik semmi, akkor igen, a szakítás a megoldás. A szakitás utáni időszaktól ne félj, nagyon jó időszak arra, hogy átgondold a dolgaidat, olyan dolgokat próbálj ki, amiket eddig nem, belevesd magad a munkába, partyzásba, flörtölésbe. Tudd meg, mire vagy képes egyedül!Sajnos nagyon sokan érezzük szakítás után, hogy az ex nélkül semmire nem vagyunk képesek, nélküle nagy nullák vagyunk.De ez NEM IGAZ!!!!A másik meg, hogy mindig jön más. Nem új, más.Lesznek új szerelmeid, új emlékeid,új tapasztalataid. Hiba lenne bennragadni egy olyan kapcsolatban, ami már egyikőtök igényeit sem elégíti ki a szép emlékek miatt. Nézz előre!Emlékezni jó, de az nem élet.

Sok szerencsét és persze erőt kívánok Neked, remélem megtalálod az utad!

Én is átéltem ilyet, bár a mi kapcsolatunk hamarabb kifújt, másfél évig bírtuk... pedig mi is ugyanúgy voltunk, mint ti, amiket leírtál, magamra ismertem benne. Én is mindent megtettem, de neki mintha eltűntek volna az érzései, agresszív és türelmetlen lett. Mindent megtettem, de végül elkerülhetetlen volt a szakítás. Utána 2-3 hónapig élőhalottnak éreztem magam. Míg végül valaki lassanként kimozdított ebből az állapotból a puszta lényével. Szép lassan kiléptem az előző kapcsolat árnyékából, nem a múltban éltem tovább, hanem belenéztem a jelenbe, és elkezdtem élni. Azzal a fiúval, aki ebből kimozdított anno, nemrég ünnepeltük első évfordulónkat, és szerelmesebbek vagyunk, mint valaha :)

Azt tanácsolom, ne kapaszkodj egy haldokló kapcsolatba pusztán azért, mert félsz, hogy mi lesz utána. Ha már tényleg azt látod, hogy nincs jövője (hiába tudnád vele leélni az életedet - én is ezt éreztem), akkor lépj ki ebből az egészből. Nem mondom, hogy könnyű lesz utána. Fájni fog, és az elején elkerülhetetlen lesz az emlékek felszakadása, meg az, hogy hiányozni fog nagyon. De ha ezt még évekig húzzátok, és mondjuk 2 év múlva jön a szakítás, ugyanolyan borzalmas lesz az utána következő periódus, mint ha most következne be. Utána viszont hidd el, lesznek még szebb pillanatok az életedben, akár egy másik fiú oldalán is.

Neked kell döntened.

Magamat latom ebben a sztoriban:(

En is igy voltam halalosan szerettem a fiut es tudtam hogy nem mukodik a kapcsolat mert mar nem ereztem jol magam benne de keptelen voltam szakitani.Majd szakitott o:(. Rossz volt utana nagyon rosz:( Es nagyon sokat szenvedtem de jott egy fiu aki igazan szerelmes belem es mostmar latom hogy szakitanom kelet volna a masikkal de nem birtam. Teljes mertekben megertelek teged es eggyuterzek veled:(( Tudom hogy nagyon nehez es majd amikor lesz egy masik kapcsid rajossz hogy szakitanod kelet volna:) Volt egy baratnom ,volt egy 8 honapos kapcsija imadtak egymast a fiuval.Ott is voltak problemak a csajszi vegul szakitott.Es szerette a fiut.Neki is nehez volt szakitas utan.S amikor mondta hogy szakitott vele en annyira megirigyeltem hogy o eros volt es kimondta hogy vege nem mint en... Es szenvedett sokat de mar nem .A fiu azota is kiakar vele bekulni de a csajszit mar nem erdekli. Ha olyan gyenge vagy mint en akkor nem tudsz vele szakitani,majd kesobb rajosz hogy jobb lett volna.De ha eros vagy mint a baratnom akkor szakitasz vele.

Kerlek szepen ird meg hogy dontottel s hogy mi lett.

szia! Amikor olvastam a kérdésedet, nem hittem a szememnek. Mintha leirtad volna az érzéseimet, ugyanis én is épp ilyen helyzetben vagyok,és már régota rágom magam ezen! Nemtudok lépni. 2és féléve vagyunk egyutt.Nagyon szeretem a páromat, megtudnék érte halni, annyira! De mégis érzelmileg olyan mint egy szikla! Abszolut hidegen hagyja mindenfajta lelki dolog! Persze azt kimutatja,hogy szeret(azt nagyon is), de lelki támaszt abszolut nem nyujt nekem.A kapcsolati problémáinkra is csak legyint egyet, vagy az arcomra nyom egy puszit,hogy jol van na, ne morogjunk egymásra...ilyenkor helyel-kozzel lenyugszom de aztán jon egy kovetkezo ilyen, és csak gyulik bennem a sok-sok megoldatlan helyzet...szornyu! Nem is tudom igazábol rendesen megfogalmazni ezt az érzést, de szerintem te tudod milyen!Ma este vesztunk ossze ujra(csak telefonon), és irtam neki,hogy nemtudok igy vele lenni, mert nem érzem,hogy egy biztos pont lenne az életemben....és utána olvastam a kérdésedet. Kicsit sorsszerunek is tartom a dolgot, mert itt ezek a lányok kicsit engem is "biztattak", bár ez csak nagyon kevés vigasz, mert pontosanugy érzem,hogy az sms ellenére nemtudnék élni nélkule.Egyszeruen már a gondolat is fáj!

és ugyanez a helyzet velem is sz átsírt éjszakákkal...csak sírok és sírok, és tehetetlennek érzem magam! Egyébként találtam a neten egy mondatot ami nagyon ide illik szerintem:"El kell,hogy engedjem a multat,hogy legyen jovom!" Biztosan tolakodonak tunok, tanácsot se tudtam adni, bár ebben az idézetben benne van minden, de nagyon szeretném ha jeleznél a dontésedrol és az egész helyzetrol! Talán erot adna ha nem lennék egyedul! sajna ez a mail cimem már nem mukodik, de visszafogok ide nézni, mert egyutt érzek veled!

Na figyelj, utálni fogsz ezért, de leírom:

"Mi van ha tényleg ő életem párja."

Hogy lenne már?! Még alig telt el 3 év és már problémák vannak. Mi lesz majd a maradék 40-50 évvel??

"Egyesek azt mondják,hogy mi egymásnak vagyunk..."

Egyesek kibicek, akiknek semmi sem drága. Meg hát úgysem tudják a jövőt, meg gondolom nem pszichológusok és lelkészek, hogy olyan jól ismerjenek mindenkit. Amúgy meg nem biztos, hogy attól vagytok jó pár, ami miatt mindig ezt gondolják (hobby, közös kedvencek, stb.)

"Nehéz feldolgozni,hogy egykor mi voltunk mindenki álom párja és most?"

Gyerünk pontozzatok le: Ilyen az élet, a dolgok változnak, nehéz feldolgozni sokmindent, földrengés, gazdasági válság, betegség, stb. A változás a lényeg.

"Most minden össze dőlt.Romokba hever a kapcsolatunk."

Nagyon jól látod. Magad mondtad ki, hogy ez már rom...

"Mint ahogy arra gondolni is nehéz,hogy ha egyszer talál magának egy lányt akkor újra elő jön belőle a régi srác,aki kedves volt romantikus volt megértő volt,érzékeny volt,és legfőképp SZERETNI fogja."

A helyzet az, hogy 100%, hogy ez lesz. A jó hír viszont az, hogy nálad is. Neked is lesz majd valakid, akit szeretni fogsz.

"Ebbe csak annyi a rossz,hogy nekem már nem ad ebből."

Te sem fogsz a tiédből, meg majd kapsz mástól.

"Ez érdekes.Minden szentekkor nem gyujtott egyetlen egy gyertyát sem senkiért,nem ment ki a temetőbe."

Mindenki máshogy dolgozza föl ezeket a dolgokat. Mindenszentekkor én sem gyújtok gyertyát, mert ateista vagyok.

"Neki volt lelki világa."

Most is van neki, csak most eljött az idő, hogy sokat foglalkozzon is vele, aztán rád nem jut ideje. A lelkivilág olyan, mint egy kert, gondozni kell, hogy szép fák nőjenek benne. Ezért javaslom neked is ugyanezt. Gondolkozz, érezz, tanulj, ismerd meg magad is, aztán fel a fejjel, fiatal vagy te még ahhoz, hogy ne jöjjön egy újabb szerelem.