Normálisak ezek az aggályok a gyerekvállalással kapcsolatban?

Persze, megfordulnak. Gyereket csak olyan kapcsolatba vállalj, ami nagyon, de nagyon stabil, rendben van, jó a kommunikáció. Ha már benne van, hogy "remélem, a gyerek után xy dologban változni fog" a másik, akkor NE vállalj! Csak akkor, ha minden jó úgy, ahogy van, és a pasi egy érett jellem! Ha megvan ez a stabilitás, szeretet egymás iránt, akkor nem valószínű, hogy tönkremegy a kapcsolat.

Az én-idő sok anyának probléma, de ha jól választottál párt, akkor nem lesz az :) nálunk pl. evidens a férjemnek, hogy nekem is vannak igényeim, egy szó nélkül vesz át mindent, hogy elmehessek futni a kutyával, találkozni a barátnőimmel, vagy csak bedögöljek a kádba. Nem akarom azt hazudni, hogy nem kell lejjebb adnod, valamennyire kell, de nem mindent és nem teljesen - illetve szerintem ha őszintén vágysz gyerekre, amúgy se a saját dolgaid lesznek a prioritás.

Munka és család - hát, ez sok dologtól függ, végzettség, hol élsz stb. Én vállalkozó vagyok, az jó, hogy magamnak dolgozom és úgy osztom be, ahogy akarom, de rossz is, mert folyton lebeg a fejem fölött a munka, és a gyerekektől is függ a beosztás, csúszok a tervezetthez képest stb. Mondjuk ezt az ügyfeleim nem érzik, mert bőven bebiztosított határidőkkel dolgozom, de én ettől még úgy érzem, hogy folyton magam után rohanok :D

A nehézségekkel együtt viszont rengeteg szépsége van a gyerekvállalásnak, én semmiért nem adnám őket, az életemet. De csak akkor fogod jól megélni, ha tényleg vágysz rá, és jó a partner :)

32N, kétgyerekes anyuka