A párom szülei elhívtak egy hétre nyaralni a balatoni nyaralójukba, pedig nem kedvelnek. Nem szeretnék menni, mit mondhatnék nekik kifogásnak?

#20, már az is sokat elárul a családi mintákból, hogy a 26 éves fiúkkal együtt nyaralnak, az meg megy.

Az S nagyszülők még ndatpd nagyon fals.

Az ember nem azért választ párt, vagy házasodik, vagy vállal gyereket, hogy két öreget nagy szülővé tegyen.

Vagy azok lesznek, vagy nem, az nem tartozik az emberi jogok közé.

Akkor is lehet gyerekük, ha holnap átmegy az öregeken egy kamion

21 "Az S nagyszülők még ndatpd nagyon fals." Hát ezt nem értem :D

Szerintem alapvetően nem gáz évente egyszer pár nap nagyszülőkkel, én is mentem, férjem is jött az enyémekkel, pedig egyikünk sem lelkesedett "annyira" a másikéért, ki lehetett bírni. Persze, hogy nem a nagyszülőknek szül az ember gyereket, nem írtam ilyet, és vannak mérgező szülők is. De szerintem az az ideális, ha mindenki jóban van, a gyerekek látnak felfelé is példát és sokat profitálhatnak belőle, ha többen szeretik őket. Én is szerettem nagyon a nagyszüleim, és attól, hogy nem rajongok anyósomért, mert nekem olykor odaszúr, hogy nem vagyok elég tökéletes (ma már nem veszem fel, mert rájöttem, hogy a saját elrontott házasságát vetíti ki, így inkább sajnálom), a gyerekeimet tudom, hogy őszintén szereti és igazi tyúkanyó tud velük lenni. Na meg ha mondjuk 2 iskolás 2 és fél hónap nyári szünetét, plusz netán betegségek és túlórák, megoldani, elég jól jön (és miért lenne humánusabb egy bébiszitter?) Annál pedig sokkal jobb, mint ahol marnak egymásra, és inkább külföldre menekülnek. De olyat is ismerek, aki az anyóssal valaki jobban kijön, mint az anyjával, mintegy végre benne kapott egy anyát. Sokféle verzió létezik, ahogy sokféle nagyszülő is. A párkapcsolatra valamilyen szinten mindig befolyással van - vagy így, vagy úgy. "Nézd meg az anyját, vedd el a lányát", "Nem esik messze az alma a fájától" és még sok bölcs mondás... és még egy csomó anyósvicc :) (Egyébként meg jog szerint is lehet kérvényezni nagyszülői láthatást.)

Ahogy Te is utalsz rá, az „átlagos kifogás” hosszú távon nem oldja meg a problémát. Fontos kérdés, hogy mi az „igazi indok”.

Azt írod, a hátad mögött fúrnak, és ezt a párodtól tudod, aki szerint ez nem Neked szól, csak őt féltik. Felmerül a kérdés, hogy ha nem Neked szól, akkor kitől, mitől féltik, illetve mi az alapja a félelmüknek? Azért fontos ez, mert ha hosszú távra tervezel, akkor egyre több olyan helyzet adódik majd, ahol nem mindegy, milyen a kapcsolatod a párod szüleivel, hogyan éreztek egymás iránt.

Az is fontos, hogy a párod hogyan viselkedik ebben a helyzetben. Érdekes lehet, hogyan osztotta meg Veled a szülei véleményét, mi volt ezzel a célja, illetve hogyan képzeli ő ennek a helyzetnek a kezelését hosszú távon.

Azt gondolom, hogy egy több éves párkapcsolatban egy ilyen kérdés az egyhetes együtt nyaralásról sok egyéb kérdést vet fel, amik ennél jóval fontosabbak. Nem mindegy, milyen, mennyire szilárd alapokra építkeztek, illetve hogy az erre épülő építmény mennyire közös.

Ha még nem késő, érdemes ezeket átgondolni, átbeszélni, és ha ezekre a kérdésekre megvannak a válaszok, akkor a közös nyaralásra vonatkozó kérdésre is meglesz a valódi, a jelenben és a jövőben is egyaránt vállalható válasz.

Egy hétről szól a kérdés, de a válasz hatása egy életre szóló lehet.

További segítségért és programokért keresd fel a CallForHelp honlapját és Facebook oldalát, valamint hívd telefonos lelki támogató vonalainkat.

En biztosan nem mennek.

Bar en egy oreg tyuk vagyok, nem akarok mar senkinek sem megfelelni.

"A barátom szokta elpanaszolni hogy miket mondanak rólam, de utána el is felejti és megbocsájt nekik, mert tudja hogy csak féltésből "óvják tőlem"."

Hát elég papírpöts a barátod.