A párom szülei elhívtak egy hétre nyaralni a balatoni nyaralójukba, pedig nem kedvelnek. Nem szeretnék menni, mit mondhatnék nekik kifogásnak?

Két lehetőség van!

Vagy a barátod kedvéért jó pofát vágysz a majmokhoz egy hétig vagy elmondod a pasinak hogy mit érzel a szülei iránt!

Az emberek 99% az elsőt fogja választani 😬

Mondjad meg, hogy ennyi szabit nem tudsz kivenni, de három napra lejönnél. Ez duplán jó. Egyrészt nem kell egy hétig ott lenni, másrészt mégis adsz lehetőséget, hogy jobban megismerjenek.

Tervezz előre és legyen minden napra olyan program, amit kettesben csináltok, hogy ne kelljen végig a szülőkkel lenni.

Szerintem is max 2-3 napra menj le, így mègiscsak eleget teszel a meghívásnak, lehet sikerül jobban megismernetek egymást a szülőkkel, meg annyit azèrt ki lehet bírni. De egy egèsz hetet biztos nem áldoznèk erre, mèg ha kedvelnèm is őket, akkor is sok lenne egy hetet elszúrnom a szabimból arra, hogy a szülőkkel jópofizzak.

Egyèbkènt már az egèsz felvetèst nem annyira èrtem. Egy fiatal párnak nem az a vágya, hogy a pihenèsük, nyaralásuk alatt a szülők/párja szülei ott lihegjenek a nyakukba. Inkább kettesben lennènek, vagy barátokkal, de nem szülőkkel. Pláne nem családi nyaralóba, ahová akkor mennek amikor akarnak.

Egyszer voltunk ilyen nagy családi üdülèsen, anyósom, sógorom, fèrjem keresztszülők, azok gyerekei, meg mèg 2 baráti család. Egy ház, közös kert. Jó volt, mert sokszor kiültünk sütögetni, meg ez még az, jó fej volt mindenki, csak anyósom fejèt ne kellett volna látnom közben. Annak mindig meg volt a vèlemènye mindenről, valahogy semmi nem volt úgy jó, ahogy csináltam. Mièrt nem reggelizek, mièrt csak olyan keveset, mièrt mentem el reggel futni, mikor már kèszült a közös reggeli, ès már ettek mikor visszaèrtem, mièrt fekszem ki a stègre napozni mikor alszik a gyerek (mert mikor máskor? Egyèbkènt) stb. Úgyhogy mikor következő èvben felvetült a tèma, hogy mikor lesz a családi nyaralás, egyből kikötöttem a fèrjemnek, hogy èn nem megyek. Ha van kedve, akkor termèszetesen menjen, viheti a gyereket is, de èn biztos nem szrok el szabadságot, meg pènzt sem arra, hogy másoknak megfeleljek. Nem azèrt megyek üdülni, hogy mások szokásaihoz, elvárásaihoz kelljen alkalmazkodnom. Aztán egy ilyenre mèg elment a fèrem a gyerekkel, de többször már ő sem kèrt ebből.