Mit csináljak ha nem vagyok büszke a páromra?

Kérdező,a kommentjeidet olvasva végképp azt mondom,hogy szakítsatok.

Mi az,hogy a te anyukádnak cseszik válaszolni,de te meg az ő anyjával pletyusozz?

Én is introvertált vagyok,de ha a párom szülője kérdez valamit, arra válaszolok. Meg nem várom el, hogy a szüleimmel smúzoljon, mert velem jött össze, nem velük.

Nem introvertalt, han szorong.

Idegen emberek társaságában nem érzi jól magát.

Nem tud táncolni, azért N akár mert szorong, és fél hogy kinevetik.

Na de ezért veled veszekszik, hogy te tancolsz...

Ebből később panikroham stb...

Lesz

Akkor ha ennyire szereted, gondolkodj hosszútávon.

Az esküvőtökön nem lesz első tánc meg amúgy sem fog veled táncolni egész éjszaka, mert ő nem szeret. Mindenkivel neked kell majd csevegned meg jópofiznod, mert ő aztán senkihez nem fog odamenni se kérdésekre, gratulációkra válaszolni.

Ha elmegy az oviba a gyerekért és az óvónő meg akar vele beszélni valamit, pl aznap verekedett a gyerek, akkor nem fog tudni megszólalni vagy válaszolni a kérdéseire.

Ez a srác nem introvertált, hanem valami komolyabb szociális fóbiája van. Olyan nincs, hogy valaki kérdez tőlem valamit és majd a barátnőm válaszol helyettem mert én szégyenlős vagyok egy szimplá válasz miatt. Föleg egy anyósnak, akinek azért valamilyen szinten be kell nyalni, ha az ember komolyan gondolja. Nekem nagyon ciki lenne, ha a pasim nem válaszolna anyám kérdésére és nálunk ezért eléggé kapnék otthon, hogy hogyan sikerült egy ilyen életképtelen anyámasszony katonáját összeszednem. Attól hogy szereted amikor kettesben vagytok még vannak alapvető szociális meg kommunikációs szabályok, amikkel ha nincs tisztában 28 évesen az rohadt gáz. Szerintem inkább a jövődre gondolj és tényleg vedd át a szituációkat, amikre céloztam, mert nagyon nem normális, ha balaki cikinek érzi a párja viselkedését.

Én valahol értem azt is amit a kérdező ír de én a farok másik végét is ismerem.

Én se szeretem a bulikat. Persze ha volt esküvő elmentem a volt párommal mert így illik mert "kell" sőt táncoltam is mert "kell". De ettől még nem élveztem. Mindig sérelmezte hogy miért nem megyek vele bulizni és képtelen volt megérteni hogy azért mert nekem ott nem jó.

Ha megerőszakolom magam meg esetleg eleget iszok lehet még táncolni is sikerül de minek erőltessem ha nélkülem is van társasága akikkel mehet? Minek küzdjek meg magammal és egy számomra kellemetlen helyzettel egymás után sokszor hogy esetleg majd az 5. vagy 10. bulin már ne legyek annyira feszült amikor nekem ez nem hiányzik az életemből?

Fokozatosan nagyon sokat változtam az elmúlt cirka 6-8 évben de vannak dolgok amikben nem érzem hogy gond lenne a "hiányosságom" vagy nem akkora gond mint amennyi erőfeszítést igényelne a változás valószínűleg a párod is így van ezzel.

A kommunikációra rágyúrtam mert felnőtt ember nem retteghet tök hétköznapi helyzetekben mikor egy idegenhez hozzá kell szólni. Sokat fejlődtem a konfliktus kezelés és probléma megoldás terén is. De nem azért mert valaki azt mondta ezt kell tennem. Azért mert nekem igényem volt rá.

Mikor a volt párom erőltette az egészet és bántott piszkált azért mert nem megy akkor jóformán semmi haladást nem értem el sőt egyre jobban befeszültem.

Új társaságban pl a mai napig feszengek az első pár órában pedig ahogy feloldódok gyakorlatilag a társaság közepe tudok lenni.

A volt párom szüleivel pl beszélgettem de segítséget nem szívesen kértem tőlük és nem emlékszem hogy egyszer is megszólítottam volna őket nyíltan a keresztnevüket használva. Beszélgettem elég sokat főleg az anyukájával mert nem nagyon volt más lehetőségem de ő kezdeményezte a beszélgetést. Ha szerettem volna valamit inkább megvártam míg valahogy elindul egy beszélgetés és nem nekem kell őt megszólítani.

Mennyi időt hagytál a párodnak válaszolni abban a helyzetben amit emlegetsz? Nekem bizonyos helyzetekben pl hosszabb idő kell a reakcióhoz mert annyira rá stresszelek a helyzetre hogy nem jut eszembe a helyes válasz. Szerencsére ez egyre ritkábban fordul elő. Lehet neki is csak kicsit több idő kellett volna.

De akárhogy is ő soha nem lesz az a buli báró meg társaság közepe típus főleg hogy igénye sincs rá. Vagy elfogadod hogy ő ilyen és lexarod mit szól a külvilág vagy elengeded.

Szerintem semmilyen tartós változás nem kierőszakolható. Vagy akarja és akkor ezért mindegy piszkálod-e vagy sem vagy nem akarja és akkor meg azért. Az tuti hogy a te kedvedért nem fogja kierőszakolni magából azt a figurát ami nem jön ösztönösen.