Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vajon a férfiak hány %-a próbál úgy ismerkedni, hogy a meglévő kapcsolatát/házasságát megromlottnak mondja? Szerintetek a ti férjetek megteszi?
Rengetegszer belefutottam már, és sokszor megdöbbent, hogy olyan kapcsolatokra is jellemző, ami kívülről, vagy a nő szerint teljesen rendben van.
18 évesen az első komoly kapcsolatom egy 30 éves pasi volt. Tudtam, hogy van valakije, de amíg ismerkedtünk, végig azt a látszatot keltette, hogy már szinte vége, fél lábbal már kint van abból a kapcsolatból, el fogja hagyni, nem működik, stb. Nagyon naiv voltam, elhittem, meg biztos nem is volt boldog, ha kifelé kacsintgatott.
A következő szintén: sajnos ő nős volt, de azt mondta, a házassága tönkrement, már csak a gyerek miatt vannak együtt, de egyébként nincs köztük semmi. Én ezt is elhittem, bár nem most volt. Később beszélgettünk a feleséggel sokat, és ő meg volt döbbenve, mert szerinte nem volt semmi gond a házasságukkal. És érdekes módon később lett még egy baba, szóval kiderült, hogy hazugság volt.
Lehet, hogy nem kellett volna belemenni, de őszintén szólva ha van egy házasság, ami már csak papíron létezik, és a felek mintegy megegyeztek, hogy már nincsenek együtt, az engem nem zavar, hogy még nem nyújtották be a válási papírokat. De mint kiderült, nem erről volt szó.
Na de ezek már régen voltak.
Huszonéves voltam, amikor egy új munkahelyre kerültem, és az egyik kollégám nagyon érdeklődött irántam. Nekem is bejött a közeledése, és itt szó sem volt sem barátnőről, sem feleségről. Beszéltünk is róla, azt mondta, egyedül van. Itt nem is volt okom gyanakodni, mert én is voltam nála, ő is aludt nálam. Nos, viszont ebben az időben kezdett hódítani a facebook, és bár nem volt neki kiírva, és közös kép sem volt, de egy nő nyomoz: kiderült, hogy van barátnője, csak másik városban egyetemista, de egyébként évek óta tart a kapcsolat.
Másik kollégám több éve próbálkozik, de ő is együtt él valakivel, ráadásul később jöttek össze, mint amióta nálam próbálkozik. Épp a napokban is mondtam neki, hogy nem értem a pasikat, miért vannak együtt, ha nem jó...
És most a legfrissebb: egy nős férfi. Róla legalább a kezdetektől tudom, hogy nős. Első pillanatban elmesélte, hogy mennyire rossz a házassága, kikészül a feleségétől, az agyára megy, el fog válni, csak 1-2 évet akar még várni, hogy a kisebbik gyerek (most 12 körül van) picit még idősebb legyen. Nem igazán értettem, 14 évesen is ugyanolyan sebezhető lesz, meg a gyerektartás is most is, 2 év múlva is aktuális, szóval nem tudom, miért számít ez, ha annyira rosszul érzi magát, ahogy mondja. Vele el tudtam volna képzelni, meg most is elég sokat gondolok rá, de az a baj, hogy már nem hiszek nekik, túl sokan játszották el ezt az egészet.
És megint a facebook: közös a profilképük a feleségével. Pár hónapja kitett egy ilyen hülye megosztós idézetet, hogy sok nővel érezheti jól magát az ember, de csak eggyel lehet igazán boldog. Pfff... Nemrég volt a születésnapja, a nő a gyerekekkel közös képet tett ki, és odaírta, hogy Nagyon szeretünk!
Na most ez vajon csak színház, amit olyan sokan játszanak, hogy fb-on tökéletesnek mutatják az életüket? Nem tudom... ha már hazajárni sem szeretek, annyira idegesít a párom, akkor én nem rakom ki, hogy milyen boldog vagyok vele.
30 elmúltam, és volt egy 10 éves kapcsolatom. Azt hittem, a világ legstabilabb, legbiztosabb kapcsolata, a páromról soha el sem tudtam volna képzelni, hogy akár csak ránéz más nőre. Aztán egy évtized után, mint derült égből a villámcsapás, egyik pillanatról a másikra összepakolt és elment. Mint utólag kiderült, már vagy fél éve környékezték egymást egy kolléganőjével, de ebből én semmit nem érzékeltem, otthon ugyanúgy tökéletes volt minden. Akkor valami megváltozott bennem, és azóta is ugyanezt tapasztalom: akiről el sem tudjuk képzelni, az is megteszi. Hogy ő tényleg valami másra vágyna, vagy csak egy numera kell neki, az nem derül ki, de főképp férfiakkal dolgozom együtt, és mindenki játszik.
Ha valami rendezvényen megjelenik a feleség/barátnő, akkor egész más személyiségük lesz, amúgy meg rárepülnek majd' minden nőre, hátha egy összejön.
Bocsi, ha hosszú lett. Most eléggé ki vagyok készülve, mert bár több éves tapasztalatot írtam le, amikor van egy-egy friss, az nagyon megvisel. Próbálom megérteni, de nem megy.
Írhattok saját sztorit is, vagy csak véleményt.
Annyira kilátástalannak érzem a helyzetet, mert már tényleg biztos vagyok benne, hogy mindenki ilyen, de így van értelme várni, vagy bízni valakiben?
Lehet majd ízt mondjátok, hogy egyszer eljön az, aki nem ilyen, de sajnos ő is ilyen, csak még nem derült ki róla. Aki tűzbe menne a férjéért, arról is meg vagyok győződve, hogy egyszerűen csak még nem bukott le. Nem biztos, hogy félrelépett, de próbálkozik, vagy megtenné. Ha egy minimális % nem kezd ki a nőkkel, akkor az nem mer, mert mondjuk nagyon kövér, vagy ilyesmi.
Én annyira csalódott vagyok, hogy közel 20 év alatt csak negatív tapasztalatom volt. :(
válasza:
válasza:Látom mások hibáztatása elèg jól megy neked, de az egyáltalán nem furcsa, hogy sorban a ki tudja hányadik nős pasinak vagy/volál a szeretője? 35 évesen nem gondolom, hogy naív vagy, te magad is tudod, hogy egyik sem fog elválni miattad, le is írod részben tudatosan mèsz bele ezekbe a szituációkba. Azt írod te nem vagy hibás, pedig jó lenne kicsit magadba nézni, hogy miért nem akarsz egy normális szingli pasit magadnak? Mièrt akarsz valakinek csak a sokadik lenni? Mièrt nem tudsz nemet mondani, ha amúgy tudod, hogy ez neked nem felel meg?
A kèrdés a nős pasikról szól, de szólhatna rólad is, mert ezzel a hozzáállással sohasem leszel senkinek az életében a "nagy Ő", hanem csak a "keddi 2 órás" találkozó, ha éppen ráér.
válasza:#31, azt a válási végzést vagy mit csak meg kéne várni, nem?
Vagy legalább azt, hogy elköltözzön a jóember otthonról.
Azok már komoly jelek, hogy tényleg komolyan gondolja.
És akkor már komolyan is lehet venni, hátha lesz ebből valami.
F
#22: te most leírtad mindennek az ellenkezőjét, amit én írtam. Ez az egész komment egy nagy belemagyarázás.
Nem volt célom másokat hibáztatni, én vártam mindkét oldal véleményét, és el is fogadom.
Olyannak voltam a szeretője, aki állította, hogy a kapcsolata már csak papíron létezik. Ez elég gyakori, valljuk be. Még a saját szüleim is így voltak évekig, nem adták be a válást, nem intézték a vagyonmegosztást, pedig már nem éltek együtt. Később megcsinálták, de vannak, akik soha.
A legkevésbé sem megyek bele tudatosan ezekbe a szitukba. Vagy bele sem megyek. És sehol nem írtam olyat, de még csak nem is utaltam rá, hogy ne akarnék egy normális szingli pasit. De ilyet nem találok. Azt sem mondtam, hogy az összes létező kollégám megkörnyékezett. De többen igen. Ezt nyugodtan elhiheted, bár nem oszt, nem szoroz, ha nem hiszed el. Nincs okom hazudni. Mivel sokukkal vagyok jó viszonyban, sokukról tudom, hogy hogy alakul az életük. Illetve egy multinál dolgozom, ahol az évek során már sok titkos kapcsolat volt. Nyílt titkok. Hidd el, a legtisztességesebb, legvallásosabb családapák is ugyanazt csinálják, mint azok a macsók, akiknek minden héten műs nője van. Illetve nyilván nem ugyanazt, mert az egyiknek trófea kell, és büszkélkedik vele, a másik meg hazamegy szépen, és hétvégén elviszi a gyereket focizni, de amikor "túlórázik", vagy céges útra megy, olyankor bizony lekerül a jegygyűrű.
Valaki kérdezte a hosszú kapcsolatomat. Nem, semmi nem látszott belőle itthon, hogy valami megváltozott volna nála. Mint utólag kiderült, nagyon szenvedett ő is, mert hónapokig nem tudott dönteni. Nem csak én estem hanyatt, hanem a baráti körünk is. Hiába az ő döntése volt, őt is megviselte, ledobott vagy 30 kilót pillanatok alatt, és még utána vagy 1,5 évig nem tudta eldönteni, mi legyen. Akkoriban több kérdést írtam ki erről, nagyon magam alatt voltam. Bár visszajárt, de már nem volt köztünk semmi, én nem tudtam bízni benne. Illetve ez a nem tudta, mi legyen, ez is érdekes, mert aki miatt 10 év után elhagyott, azzal 3 hónapig voltak együtt. Utána sírva jött vissza, én távolságtartó voltam. Hónapokig próbálkozott, majd megint megismert valakit. De még mellette is próbálkozott, hátha visszafogadom. 1,5 év után ez abbamaradt, ez már sosem működött volna. Elvette ezt a nőt, de biztos vagyok benne, hogy csak kapuzárási pánikja volt. Talán azóta gyerekük is van, de úgy gondolom, azt a nőt is bármikor otthagyja majd, ha jön egy újabb. Nehéz volt, nehezen szánta rá magát, de végül csak megtette, és ha már egyszer megtette, legközelebb még könnyebben megteszi. Az, hogy menet közben megnősült, biztos nem fogja visszatartani semmitől.
Na, azóta nem találkoztam normális, szingli pasival.
Volt egy, aki valóban szingli volt, külsőre nagyon bejött, elkezdtünk ismerkedni. A humora is bejött, ez nálam sokat számít. 1x-2x találkoztunk, de többniyre csak messengeren beszélgettünk, más városban laktunk, és máshogy dolgoztunk. Meg lehetett volna oldani, de mégis így alakult. Ő a szüleivel élt, nem is nagyon éreztem, hogy ezen szeretne változtatni, és azt láttam, hogy ő egy nagy gyerek. 36 volt akkor, most 38, és szuperhősökért rajong. De nem úgy, ahogy általában a pasik, hanem elvakultan. Kb ez az élete, munkán kívül ennyi van. Vagy egy új filmpremier a moziban, vagy drága relikviák rendelése, a facebook-ja meg tele volt olyan képekkel, ahol saját magát photoshopplota szuperhősökké. Korban, külsőre, meg úgy egyébként, részemről működhetett volna, de egy 14 éves gyerek volt még lélekben.
Azóta szingli pasival nem találkoztam.
Ja, még volt másik nem szingli, az most volt pár hónapja. Felújítottam egy kicsit a lakást, az egyik munkásgyerek már akkor furán viselkedett. Nekem kellemetlen volt nagyon, mert egyáltalán nem jött be. Bejelölt, sajnos visszajelöltem, mert nem akartam bunkó lenni. Onnantól állandóan írogatott. Csak ilyen semmitmondó dolgokat, hogy mizu, meg hasonlók, amikre egyrészt semmi értelmeset nem lehet írni, másrészt meg értem én, hogy csak kapcsolatfelvételnek szánta, de mikor már 3x em reagáltam rá, akkor vegye már észre magát. Ja, mivel visszajelöltem, láttam a fotóit. Élettárs, kisgyerek. Utána mondta a főnöke, hogy minden héten más csajt mutat be neki, mint az aktuális barátnőjét. Miközben az élettársa otthon van a picivel. Építőipar, nincs fix munkarend, a nő nem mondhatja, hogy "hol voltál ilyen sokáig?".
Erről az 1-2 év várakozásról még mit gondoltok? Mi okból akarna várni? Vagy ez csak egy szokásos duma? Mikor én mondtam, hogy ennek nem látom értelmét, ő váltig állította, hogy csak azt akarja, hogy a gyerek kicsit nagyobb legyen.
De mennyivel kezeli jobban egy 14 éves gyerek a szülei válását, mint egy 12 éves?
Sajnos úgy érzem, ez csak duma, még ha nem is tudatos. De megint ugyanott vagyok, ahol a part szakad: ha azt mondom neki, hogy nem hiszem el, akkor bizalmatlan vagyok, nem akarom őt, joggal gondolhatja, hogy nem veszem komolyan. Viszont ha hiszek neki, akkor 2 évet kéne várnom rá, amit biztosan nem fogok, és ezt meg is mondtam neki. 2 év alatt annyi minden történhet, a legtöbb kapcsolat el sem jut a 2. évfordulóig. Meg micsoda dolog az, én várjak, mint egy vénlány, ő meg az asszonyhoz jár haza, ahol néha-néha tuti van egy kis potyaszex? Hát ez így biztosan nem működik, de ő meg most nem válik. Az az érzésem, ha 2 év múlva megismer valakit, neki is újabb 2 évet fog mondani, aztán meg már azt, hogy a 18 éves kort akarja megvárni, aztán meg ha a gyerek felsőoktatásban tanulna, akkor 23 éves korig kéne gyerektartást fizetni, stb., stb., és így örökké lehet hülyíteni a nőket.
Köszönöm az újabb válaszokat, jól esik, hogy ennyien írtatok. Egyedül a 22-es válasszal nem tudok mit kezdeni, süt belőle a nőgyűlölet, de ha lennének benne észszerű magyarázatok, akkor azt is el tudnám fogadni. Viszont így, hogy teljesen kitekeri a mondandómat, és az ellenkezőjét írja, meg olyan dolgokat ad a számba, amiket én nem mondtam, így ez simán csak zsigeri nőgyűlölet, semmi más.
Biztos én is írtam a pasikról most negatív dolgokat, de mindent alátámasztottam, nem csak alaptalanul vádaskodtam. Meg mondjuk nem is ez volt a célom, hogy itt most bárki bárkit lefikázzon. Vélemények, tapasztalatok, gondolatok jöhetnek, nem vádaskodások.
válasza:"Szóval szerintem itt nem én voltam a hibás, vagyis nem a nők, hogy velünk nem lehet őszintének lenni. Lehet, csak az a baj, hogy eleve az nem tisztességes, amibe belekezdenek"
Miért, az tisztességes, hogy te szerető vagy sokadszorra? Miért rakod másra a felelősséget? Te is partner/cinkos vagy a megcsalásban.
"Amióta a világ világ, megvan ez az ellentét a nők és a pasik között, és tessék, nem érzem, hogy hibás lennék, de máris kapom az ívet, hogy velem van a baj, mert velem nem lehet őszintének lenni. (ezt most minden nőre értem)"
Nem minden nő ilyen. Èn pl. nagyon sokszor lehettem volna szerető, de nem lettem sem fiatalon, sem kèsőbb, ne vegyèl egy kalap alá minden nőt. És mindkét mondatodban mentegeted magad, pedig te épp olyan hibás vagy, csak te most éppen az áldozat szerepében tetszelegsz és a megcsalóra kennél mindent, de amíg lesznek olyan nők akik kaphatók erre a szeretői szerepre, addig lesznek férfiak is akik el-el járnak otthonról. Mindig kettőn áll a vásár!
Csak azok a válaszok tetszenek neked amikor a férfiakat szidják és veled értenek egyet, ha valaki tükröt tart neked, az már nem tetszik? Pedig, ha utánna olvastál már, láthatod, hogy valami nagyon hiányzik nálad, hogy sokadszorra vagy szerető!
válasza: válasza:Jól látod kedves kérdező, a világ így működik. Az emberek ülnek a szar kapcsolatukban míg nem jön jobb. Vagy csak félrejárogatnak felfrissülni.
A problémákat megbeszélni luxus, persze mind előadja hogy a másikkal nem lehet dűlőre jutni. Ez alap. Sajnálom, hogy ez veled is megtörtént.
Én ezért nem szeretnék hosszútávú kapcsolatot. 2-3 év, amíg a szerelem tart és ennyi.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!