Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vajon a férfiak hány %-a próbál úgy ismerkedni, hogy a meglévő kapcsolatát/házasságát megromlottnak mondja? Szerintetek a ti férjetek megteszi?
Rengetegszer belefutottam már, és sokszor megdöbbent, hogy olyan kapcsolatokra is jellemző, ami kívülről, vagy a nő szerint teljesen rendben van.
18 évesen az első komoly kapcsolatom egy 30 éves pasi volt. Tudtam, hogy van valakije, de amíg ismerkedtünk, végig azt a látszatot keltette, hogy már szinte vége, fél lábbal már kint van abból a kapcsolatból, el fogja hagyni, nem működik, stb. Nagyon naiv voltam, elhittem, meg biztos nem is volt boldog, ha kifelé kacsintgatott.
A következő szintén: sajnos ő nős volt, de azt mondta, a házassága tönkrement, már csak a gyerek miatt vannak együtt, de egyébként nincs köztük semmi. Én ezt is elhittem, bár nem most volt. Később beszélgettünk a feleséggel sokat, és ő meg volt döbbenve, mert szerinte nem volt semmi gond a házasságukkal. És érdekes módon később lett még egy baba, szóval kiderült, hogy hazugság volt.
Lehet, hogy nem kellett volna belemenni, de őszintén szólva ha van egy házasság, ami már csak papíron létezik, és a felek mintegy megegyeztek, hogy már nincsenek együtt, az engem nem zavar, hogy még nem nyújtották be a válási papírokat. De mint kiderült, nem erről volt szó.
Na de ezek már régen voltak.
Huszonéves voltam, amikor egy új munkahelyre kerültem, és az egyik kollégám nagyon érdeklődött irántam. Nekem is bejött a közeledése, és itt szó sem volt sem barátnőről, sem feleségről. Beszéltünk is róla, azt mondta, egyedül van. Itt nem is volt okom gyanakodni, mert én is voltam nála, ő is aludt nálam. Nos, viszont ebben az időben kezdett hódítani a facebook, és bár nem volt neki kiírva, és közös kép sem volt, de egy nő nyomoz: kiderült, hogy van barátnője, csak másik városban egyetemista, de egyébként évek óta tart a kapcsolat.
Másik kollégám több éve próbálkozik, de ő is együtt él valakivel, ráadásul később jöttek össze, mint amióta nálam próbálkozik. Épp a napokban is mondtam neki, hogy nem értem a pasikat, miért vannak együtt, ha nem jó...
És most a legfrissebb: egy nős férfi. Róla legalább a kezdetektől tudom, hogy nős. Első pillanatban elmesélte, hogy mennyire rossz a házassága, kikészül a feleségétől, az agyára megy, el fog válni, csak 1-2 évet akar még várni, hogy a kisebbik gyerek (most 12 körül van) picit még idősebb legyen. Nem igazán értettem, 14 évesen is ugyanolyan sebezhető lesz, meg a gyerektartás is most is, 2 év múlva is aktuális, szóval nem tudom, miért számít ez, ha annyira rosszul érzi magát, ahogy mondja. Vele el tudtam volna képzelni, meg most is elég sokat gondolok rá, de az a baj, hogy már nem hiszek nekik, túl sokan játszották el ezt az egészet.
És megint a facebook: közös a profilképük a feleségével. Pár hónapja kitett egy ilyen hülye megosztós idézetet, hogy sok nővel érezheti jól magát az ember, de csak eggyel lehet igazán boldog. Pfff... Nemrég volt a születésnapja, a nő a gyerekekkel közös képet tett ki, és odaírta, hogy Nagyon szeretünk!
Na most ez vajon csak színház, amit olyan sokan játszanak, hogy fb-on tökéletesnek mutatják az életüket? Nem tudom... ha már hazajárni sem szeretek, annyira idegesít a párom, akkor én nem rakom ki, hogy milyen boldog vagyok vele.
30 elmúltam, és volt egy 10 éves kapcsolatom. Azt hittem, a világ legstabilabb, legbiztosabb kapcsolata, a páromról soha el sem tudtam volna képzelni, hogy akár csak ránéz más nőre. Aztán egy évtized után, mint derült égből a villámcsapás, egyik pillanatról a másikra összepakolt és elment. Mint utólag kiderült, már vagy fél éve környékezték egymást egy kolléganőjével, de ebből én semmit nem érzékeltem, otthon ugyanúgy tökéletes volt minden. Akkor valami megváltozott bennem, és azóta is ugyanezt tapasztalom: akiről el sem tudjuk képzelni, az is megteszi. Hogy ő tényleg valami másra vágyna, vagy csak egy numera kell neki, az nem derül ki, de főképp férfiakkal dolgozom együtt, és mindenki játszik.
Ha valami rendezvényen megjelenik a feleség/barátnő, akkor egész más személyiségük lesz, amúgy meg rárepülnek majd' minden nőre, hátha egy összejön.
Bocsi, ha hosszú lett. Most eléggé ki vagyok készülve, mert bár több éves tapasztalatot írtam le, amikor van egy-egy friss, az nagyon megvisel. Próbálom megérteni, de nem megy.
Írhattok saját sztorit is, vagy csak véleményt.
Annyira kilátástalannak érzem a helyzetet, mert már tényleg biztos vagyok benne, hogy mindenki ilyen, de így van értelme várni, vagy bízni valakiben?
Lehet majd ízt mondjátok, hogy egyszer eljön az, aki nem ilyen, de sajnos ő is ilyen, csak még nem derült ki róla. Aki tűzbe menne a férjéért, arról is meg vagyok győződve, hogy egyszerűen csak még nem bukott le. Nem biztos, hogy félrelépett, de próbálkozik, vagy megtenné. Ha egy minimális % nem kezd ki a nőkkel, akkor az nem mer, mert mondjuk nagyon kövér, vagy ilyesmi.
Én annyira csalódott vagyok, hogy közel 20 év alatt csak negatív tapasztalatom volt. :(
A legtöbb férfi MUSZÁJBÓL nősül.
Muszáj elvenni a főnök lányát, mert csak így leszek igazgatósági tag.
Muszáj elvennem a Katit, mert másképp lenyúlja a Béla.
Muszáj elvennem a Zsuzsit, mert felcsináltam, és megölne az apja.
Muszáj elvennem a ...bárkit, mert egyedül nem telik a lakbérre.
...
Ez az egyik oldal.
A másik az, hogy nektek nőknek nem lehet egy férfi őszinte.
Ha elmondom, hogy független vagyok, akkor 2 verzió jön elő.
A.: 40-es, jó pasi, pénzzel...homár...vagy más baja van.
B.: Anyám!!! MOST felcsináltatom vele magam, és holnap délután esküvő!!!
Ezért viselek jegygyűrűt 19-20 éve. Miközben se feleség, se jegyes.
Azért hisszük el, mert ha megismerkedünk egy új emberrel, legyen az barát, vagy munkatárs, vagy potenciális társ, akkor nem az az első gondolatunk, hogy tuti hazudik.
Az már üldözési mánia lenne, ami lehet már ki is alakult nálam, de kellett hozzá sok-sok tapasztalat. Több, mint amit leírtam, azok csak példák.
Ha megismerkedünk, mond valamit, én meg vágjam rá, hogy "Hazudsz!"?
Nekem pont az őszinteség lenne a legfontosabb, de hát nem kezdhetett azzal, hogy "Figyi, nős vagyok!", mert akkor nem lett volna semmi. Mármint akivel volt. És ő nyilván akart tőlem valamit, ami amúgy nem történt volna meg.
De akkor most mi a jó?
Valahogy a pasik szempontjából egyik megoldás sem jó: vagy hazudik, és akkor nem lesz semmi, vagy őszinte, és akkor azért nem lesz semmi.
Szóval szerintem itt nem én voltam a hibás, vagyis nem a nők, hogy velünk nem lehet őszintének lenni. Lehet, csak az a baj, hogy eleve az nem tisztességes, amibe belekezdenek.
Amióta a világ világ, megvan ez az ellentét a nők és a pasik között, és tessék, nem érzem, hogy hibás lennék, de máris kapom az ívet, hogy velem van a baj, mert velem nem lehet őszintének lenni. (ezt most minden nőre értem)
Mi lenne, ha inkább a rossz kapcsolatotokból kilépnétek tisztességgel, és úgy próbálnátok másokat az ágyatokba cipelni?
Ezzel esélyt adva a volt feleségeteknek is, akit állítólag valaha szerettetek, hogy ne 40-50 évesen, véletlenül jöjjön rá az egészre, amikor már nincs esélye egy új párt találni, vagy egy új életet kialakítani.
A gyerektéma... ma már szerintem annyira nem jellemző. Nem akar mindenki 18-20 évesen gyereket, egyre inkább kitolódik 35-40 felé. Meg az sem jellemző, hogy ha akarják, akkor az a párkapcsolat első pár hónapjában megfogan. Ami igen, az véletlenül csúszik be, mert felelőtlenek és nem védekeznek.
De szerintem a gyerekek manapság több év együttélés után születnek, akkor meg már joggal hiszi azt a nő, hogy ez a pasi lesz élete párja, hiszen már x éve együtt vannak.
Az ami már meg lett szerezve az már nem érdekes én ezt látom. Mindegy mennyire értékes. A gyereket is sokszor a férfi akarja jobban, ha meglátott egy picit az utcán odament hozzá, annyira ciki volt, miután van sajátja... Inkább hagyjuk.
De gondolom a nők sem angyalok. Mi csak a férfi szarságokat ismerjük mert velük állunk kapcsolatban. Teljesen megértelek én is belefáradtam.
Egyébként érdekes a vélemény, attól függetlenül, hogy mást gondolunk. De pont ezért írtam ki a kérdést. Hátha segít megérteni a másik oldal gondolkodását.
Mondjuk nem hiszem, hogy valaha menni fog, több ezer éve nem megy senkinek. :D
Meg ettől még ugyanúgy itt szenvedek, mint a kutya, mert a pasi - akinek a házassága állítólag romokban, most mégis otthon ül a feleségével, és nem itt van, ahol állítólag sokkal jobban érzi magát.
Ezeket is ő mondta, ott házsártos feleség, meg hangos gyerekek, idegesíti az egész, itt nálam meg olyan jó, nyugalom van, ideköltözik, blabla. Meg hogy nem lesz ennek jó vége, mert olyan jól érzi magát velem, fél, hogy ha többet találkozunk, belém fog szeretni. Én ezen csak nevettem, de már én is látom, hogy ez nem vezet sehova.
Vajon mennyi esély van rá, hogy ezt a jobb érzést választja? Miért megy oda, ahol rossz neki? Vagy nem is rossz, csak hazudik? Ezt kellett volna mondanom neki, hogy hazudik? Ő az, aki még 1-2 évet várni akar a válással, a gyerek miatt. Én viszont nem akarok szerető lenni, az neki nagyon kényelmes, én meg tuti szenvednék.
Tudom, keressek olyat, aki szingli. De jó eséllyel az sem valódi szingli, mint a mellékelt példák mutatják. Vagy ha az... ezt nem lehet "keresni", nem lehet erőltetni, hogy valaki bejöjjön.
És hogyan/hova lépjenek ki?
Szerinted hány férfi tud ma kifizetni egy kocsihitel + lakáshitel + gyerektartás...1X - 2X, + albérlet kombót?
Csórók, ezért maradnak a családjukkal.
De ha valaki házas emberrel kezd, az tudja hol a helye! Ő egy SZERETŐ, nem több!
Én férfiként sok házas nő szeretője voltam. Én ezt elfogadtam, annyit "ettem" amennyit kaptam, ha "bezárt a konyha", nyeltem, és leléptem.
Ehhez viszont a legtöbb nő túl buta, túl büszke, vagy túl lelkizős.
Nem tudom, ki és miért pontozta le az első választ 0-ra, de annyi különbség nincs az 1. és 2. vélemény között, hogy az egyik 0, a másik meg 100% legyen. Nekem mindenesetre mindegyik hasznos.
De amúgy el tudom képzelni: olyan nők pontozták le, akik nem értenek egyet azzal, hogy őket muszájból vette el a párjuk. Ők azok, akiknek a férje még nem bukott le.
Az, hogy valakiről nem feltételezem első pillanatban a legrosszabbat, nem jelenti azt, hogy kérdés és kétkedés nélkül elhiszem minden szavát. Nem azt kell feltételezni, hogy tuti hazudik, de ha nem vagy vele tisztában ennyi év és keserű tapasztalat után sem, hogy az emberek egy része (nemtől függetlenül!) képes a csillagokat is lehazudni az égről, hogy a pillanatnyi céljait elérje (majd saját magát megnyugtassa azzal, hogy nem hazudtam, csak nem mondtam el az igazat), akkor egészen egyszerűen menthetetlenül naiv vagy.
"Mi lenne, ha inkább a rossz kapcsolatotokból kilépnétek tisztességgel, és úgy próbálnátok másokat az ágyatokba cipelni?" Látod, ez a baj. Ezt mondja, és el is hiszed. Eszük ágában sincs kilépni a kapcsolatból, sőt, a legtöbb esetben még csak nem is rossz az a kapcsolat. Csupán egy kis változatosságra vágyik, és úgy van vele, hogy ha ezt ilyen módon elmondaná, nem lenne belőle semmi, ahogy írtad is. Erkölcsileg elítélendő? Az. Tudsz rajta változtatni? Igen, ha nem hiszed el. A volt főnököm mondta mindig, hogy "olyan szegény még sosem voltam, hogy ígérni ne tudtam volna". Ez igaz a párkapcsolatokra is.
A fiatal nőkre igazából azért nyomulnak az idősebb férfiak, mert tudják, hogy azok naivak, irányíthatók és mindent bevesznek. Otthon sokuk viszont totál papucs.
Sok sok bók és a pasi tenyeréből eszik a lány. Másrészt olyanokat is bevállalnak, amit a feleség otthon nem fog (mélytorok, anál, bdsm), mert bizonyítani akar, hogy mennyire jó nő. A férfi hitegeti fűvel-fával, hogy majd elválik aztán mindig besikerül egy gyerek hiába vannak "válásban" a nejével. Olyan szomorú, mert itt egyedül a pasas kerül ki győztesen aki mindenkit átvágott.
Ez nagyon igaz. Akinek "nem volt" baratnoje, de megis, elmondta, hogy alig van szex, es az se tul jo. Nalam megkapta, ami hianyzott.
Reszben naiv vagyok, de ez tudatos. Evekig voltam egy keseru ember, aki mindenben a rosszat latta meg, ezen en magam akartam valtoztatni. Nem akartam mindig abbol kiindulni, hogy mindenki rossz es hazudik, mert ezzel csak magadnak artasz, neked lesz mindig rossz hangulatod. Probaltam tudatosan pozitivan kozeledni az emberekhez, mert nagyon rosszul esett, mikor beszoltak, h "neked ugyse jo soha semmi".
De tessek... mi legyen jo?
Viszont ha mindig kritikus vagyok, az tenyleg egy megkeseredett elet.
Tenyleg bevettem a sok kamu dumat 20evesen.
De akkor most 35 evesen se higyjem el, hogy velem jobb, meg belem szeret? Ha nem hiszek senkinek, soha nem lesz senkim. Ha hiszek, naiv vagyok, es atvernek.
35 vagyok, szingli, es egyetlen lehetosegem, hogy szereto legyek, amit ertelemszeruen nem akarok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!