Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy kezeli a párotok ha elvesztettétek a munkátokat?
Egy szállodában dolgoztam mint szakács, és több helyen beugrósként voltam foglalkoztatva.
Elsősorban ezeket vesztettem el a forgalom csökkenésével, végül pedig a szálloda a rendszeres lemondások és a korlátozások végett ideiglenesen lehúzta a rolót.
Határozatlan ideig zárva tart. Gyakorlatilag nem küldtek el, csak kevesebb fizetést kaptam és mivel nincsenek munkaóráim így számítható semmi jövedelem nem jön be ameddig újra nem tudok kezdeni.
Jelenleg 3 hete vagyok itthon, és reménykedem benne talán egy hónap múlva újra vendégeket fogadunk...
A problémám az hogy hiába a megtakarítás,-páromra vagyok utalva mert hamar elfogyik az a pénz amit tartalékoltam, ha egyedüli pénzforrásom. Nem akarok a terheire lenni,és eddig teljes mértékben azt hittem nem is vagyok arra mert ettől független próbálom azt adni amit eddig is, de egyik veszekedésnél hozzám vágta ő tart el ami nekem elég rosszul esett. Ellentétbe az eddigi tapasztalataimmal felé, hitetlenkedem hogy tényleg így gondolja?
Hogy oldjátok meg ezeket a gondokat?
22/L
Én úgy oldom meg, hogy a szerelmem nem csak akkor a társam, ha minden tökéletes. Egy kapcsolatban egymás társai vagyunk, ahol evidens, hogy ha a másik szorult helyzetben van, akkor segítek. Ugyanez fordítva. Soha nem lehet tudni, mit hoz a sors.
Ha pár hónap kihagyás után valaki ilyet mond, akkor bocs, hogy ezt mondom, de ő nem a társad...
Most vagyok másodjára munkanélküli.
Először, mikor nem találtam rögtön állást főiskola után... az akkori párom rosszul kezelte, kb heti rendszerességgel tette a megjegyzéseket... egyszer azt is mondta, hogy “ez már nálam állandó lesz.” nem bírtuk egymást szakítás lett (más hlyeségek miatt is.)
A mostani nagyon jól viseli, hogy nem találok munkát a járvány miatt, nem szól érte soha, látja, hogy próbálok keresni. Az nyilvánvaló, hogy visszafogom költekezésben magam perpill.
Nem bírnám azzal aki ehhez máshogy áll hozzá, szakítanék.
Én az elmúlt évek alatt elég keveset voltam otthon. Rendszeres volt a váltott műszak, a hétvégi magas óraszámok és egymás nélkül töltött ünnepek.
Nem vártam el soha eltartson, csak egy kicsit erősnek éreztem azt a kijelentést mindent ő vett,fizetett és eltart engem is.
Én is úgy vagyok ezzel, mint a 3.
FÉRFIKÉNT, én is inkább örülök ha a lány velem van, vagy ha nem is itt lakik, de bármikor rám ér, és nem reggeltől estig melózik, majd hulla fáradtan ér haza.
Nekem ez megéri, hogy eltartsam.
Amúgy szakácsként, 22 évesen vonulj be a seregbe! Nem vicc! A lóvé kevesebb, és sosem leszel egy Gordonremszi, de nyugis, fix meló, stabil hely.
Off: kórházak konyháján próbálkozz, mindig keresnek embert, és ott nincs leállás!
On: Férjem is szakács. Volt, hogy nem volt munkája. Volt, hogy nekem nem volt. Egy család vagyunk, nincs hiszti, hogy ki mit tart el. Együtt beosztjuk a bevételt, együtt csökkentjük a kiadást.
Abból is mindketten profitálunk, ha fut a szekér.
Mondhatni elvesztettem a munkámat, mert diákként dolgoztam órabérben és hazaküldtek, hogy nincs munka, de ha vége az egésznek, várnak szeretetttel.
Elmondtam páromnak, azt mondta, hogy meg a nagy sudaras lóf...t, akkor már mondjak fel. Együtt kerestünk nekem munkát és 2 hét múlva máshol dolgoztam. Azt mondta, hogy keresgéljek és tanuljak, megoldjuk addig, amíg lesz valami.
Esze ágába nen jutna olyat mondani, hogy ő tart el. Nem gondolkodik tahón, tudja a különbséget lebzselées és "nem találok munkát" állapot között.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!